Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyensúlyról

2008.04.17
 
Az egyensúly mindig pillanatnyi. Minden pillanat egy lehetőség az egyensúlyra. Illetve egy lehetőség annak elvesztésére.
Mindenki része az egységnek. Ezért mindenkire jut feladat. Egyszer felhajtóerő, egyszer negatív szereplő vagyok. Nem biztos, hogy jobb a jó szerepében tecCelegnem’. Lehet, hogy sokkal többet tapasztalhatok meg, ha épp a másik oldalon állok.
 
Az egyensúly mindig belülről fakad. Ha bennem egyensúly van, akkor esélyem van arra, hogy körülöttem is egyensúly legyen. Ha nincs bennem, akkor egyértelmű, hogy esélytelen vagyok már a kezdeteknél. Ha megteremtem, akkor csak egy pillanatra vagyok képes megteremteni. A kérdés csak az, hogy ezek a pillanatok milyen hosszú egységgé képesek összeállni benned.
A tudatosság és az egyensúly itt ér össze.
Ha tudatos vagyok, egyensúlyban is vagyok. Ha tudatos vagyok, akkor nem lehetek a következő pillanatban, akkor itt vagyok, most.
Ha egyensúlyban vagyok, tudatos vagyok, itt vagyok a most-ban.
Egység vagyok.
Ezt az egység élményt nem lehet nem észre venni, de azt felismerni, hogy EZ AZ, már nehezebb.
Az egyensúly azért nehéz, mert azt könnyebb észre venni, hogy valami bajom van. De azt, hogy minden rendben, az oly távol áll tőlem. Az már igazán nehéz. Ez egy kicsinyke kis érzés.
Egy lehelet.
Erre figyelj, erre a kicsike érzésre. Ezek a pici érzések adják a valóságomat Ezek a pici érzések megoldásokat adnak, segítik az utamat, önmagammá válok, valóban magam leszek.
Az egyensúly önmagában illúzió. Ez az illúzió csak azért létezik, mert azt gondolom, hogy a meglevő egyensúlyt csak meg kell tartani. Ez olyan, mint a nő. Megtartani még nehezebb.
Az egyensúly megszerzése nem jelenti az egyensúlyt, magát. Ez azt jelenti, hogy képes vagyok rá, de azt nem, hogy meg is tudom majd tartani.
Oké, oké, nem is azt kell figyelnem, hogy meg tudom majd tartani, vagy sem.
Az egyensúly természetesen bennem van. Már eleve megvan bennem.
Mivel egy adott pillanatban kezdek el figyelni, ekkor veszem csak észre, hogy elvesztettem valamit. Aztán rájövök, hogy elvesztettem az egyensúlyomat.
Szóval, ha elvesztem az egyensúlyomat, akkor kezdek tudatossá válni is.
 
Tudod, tegnap egyensúlyban voltam. Minden frankó volt. Boldog voltam és kiegyensúlyozott. Tegnap. Ez volt. Most nem vagyok kiegyensúlyozott. Most boldogtalan vagyok. Nem sikerült megkötnöm egy üzletet. Ez rendkívül letört. Ettől rosszul érzem magam.
 
Látod?
Pedig tegnap minden rendben volt.
Erre tessék, ma meg…
 
Ezek szerint az egyensúly eredendően megvan bennem. Akkor azt csak elveszíteni lehet?
Hogy is van ez?
 
Ilyen csoda az egyensúly. Nincs is, de már eleve megvolt. Egy pillanat, egy lehelet.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.