Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyenesről

2008.04.17
Miért megyünk cik-cak-ban, ide-oda?
 
A saját életemet én úgy képzelem el, mint egy lépcsőházat.
Egy lépcsőházat, ahol két korlátot találok, és közte lépcsők helyezkednek el.
Ha el szeretnék jutni valahova, azt én már előre megterveztem. Előre, szerintem odafenn.
Vagyis kiválasztottam a saját lépcsőházam.
Tudom, hogy melyik emeletről, melyik emeletre szeretnék eljutni. Azt is tudom, hogy miképp kell odajutnom. Persze szerintem ezt odafenn döntöttem el. Akkor találtam ki, amikor még teljesen tudatos voltam, amikor Egy voltam. Ma, amikor itt vagyok, akkor újra megtapasztalok, tanulok. Nem vagyok teljesen tudatos.
Amikor elindulok a lépcsőházban kicsiket lépek, lassan, megfontoltan.
Ahogy haladok egyre előrébb, feljebb jutok. Egyre inkább a vágyott emelet felé.
A hogy megyek, a lépcsők jönnek. Lépnem kell. Feljutni valahova. Meg kel tapasztalnom valamit. Előre, előre, fel, fel. Aztán kicsit vissza, és megint előre.
Minden lépcső más. Egyformának néz ki, de más. Tökéletesen más.
Minden lépcső másra késztet. Mást tanulok meg általa.
Ahogy haladok előre egyik oldalról a másik oldalra jutok.
Egyik korláttól a másikig. A saját „korlátaimat” keresem.
Minden alkalommal lehetőséget biztosítok magam számára, hogy megtapasztaljam a saját korlátaimat. Azt, hogy elérem a korlátot magát, vagy sem, az már másik kérdés.
A lényeg itt is a megtapasztalás maga.
Az út.
Azt, hogy miért nem egyenesen jutok el egy adott célig, az szerintem azért van, mert menet közben szeretném megtapasztalni szélsőségeimet, vagy legalább az érem két oldalát.
Vagyis ide-oda fogok haladni.
Téged szeretnélek elérni. Azt szeretném, hogy te legyél a párom egy életre, de azt is szeretném, ha megtudnám, hogy kellek neked. Azt is, hogy nekem is kellesz. Ezért mindent bevetek. Tudatosan és tudat alatt is. Nem biztos, hogy tisztában leszek önmagammal. Nem biztos, hogy tisztában leszek veled. Az tuti, hogy haladok valamerre, mondjuk előre. Ez biztos. Semmi más.
A megtapasztalásom azonban adja, hogy mit szeretnék. Azt adja, hogy merre szeretnék menni.
Mint a grafikonokon. Amikor értékelem, jövök rá, hogy a trend milyen irányba mutat.
Növekszik?
Akkor fejlődök.
Délre?
Akkor feléd mutat.
 
De biztos, hogy nem egyenesen halad.
Azért is, mert minden pillanatban mást akarok.
Van, hogy tudatosan cselekszem, van, hogy tudattalanul, a régi beidegződésnek megfelelően.
Van, hogy „jól” sikerül kiviteleznem valamit, van, hogy egyáltalán nem.
 
A lényeg, hogy ide-oda fogok haladni.
Hozzád képest is, de önmagamhoz képest is.
De jövök!!


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.