Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bulizásról

2008.04.17

A buli, az buli…

Akkor bulizom igazán, amikor mindent elengedek. Amikor teljesen lazán kikapcsolódom.

 

Régen a bulizást a diszkó jelentette. Azt, amikor a haverokkal elmentünk egy büdös, hangos helyre és táncoltunk a tömegben.

Amikor az alkohol és a tömeg biztosította az érzést. Amikor azt érezhettem, hogy valaminek a része vagyok. Szórakoztam. Kikapcsoltam. Élveztem, hogy fiatal lehetek.

 

Ma már a buli is mást jelent.

Persze elmentem már Balázzsal is bulizni és átéltem a buli fergeteges régi ízét.

Amikor kiabálva torkom szakadtából üvöltve létezem.

Yuhéjjjjj………

Amikor nem nézem, hogy ki férfi és ki nő körülöttem. Amikor csak az együttlét erejét érzem a jelenben. Amikor az asztal tetejéről a többiek szemét látom, tele erővel, sugárzó erővel. Pedig csak bulizunk. Mégis egy együttérzés jelenik meg. Egy csapatban, egy baráti körben, egy pillanatban.

 

Azért létezik, és egyre többet létezik bennem a visszafogott buli. Amikor a régi barátokkal, haverokkal leülünk egy tea, bor mellé és beszélgetünk. Egyszerűen, nyugodtan, néha hangosabban, de csak a mosoly és a régi, új dolgok közös örömére. Ez bár egy visszafogottabb valami, de mégis adja azt az érzést, ami itt már inkább a szívemben létezik velük, veled kapcsolatosan. Egy emlék, egy pillanat, egy régi Te.

 

Szeretek így lenni. Szeretek Veled lenni.

Ma már a buli a fergeteges alkoholizálásból eljutott a nyugodt, beszélgetéshez.

Amikor csak együtt vagyunk.

 

Bevallom nekem egy ideje minden buli. Egyszerűen azért, mert elengedem magam. Megmutatom, hogy ki vagyok. Ha boldog vagyok, akkor beleadok mindent. Átélem. Olyan, mintha lehetőségem lenne átbulizni az életet. Pedig van mellette nehézség. Nem is kevés. Mégis…

…a buli, az buli.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.