Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az elengedésről

2008.04.17
Ragaszkodom!
 
Tárgyakhoz, emberekhez, helyzetekhez, érzésekhez…minden máshoz.
 
Nem tudok mit tenni, ha változás következik be az életemben. Csak nézek ki a kis buksimból és csodálkozom, hogy egyáltalán honnan jött. Mit akar?
Miééért pont én?
Amikor olyan jól megvoltam.
 
Egy barátom együtt él szerelmével.
Amikor közös ismerősünk felajánlotta, hogy eladja nekik lakását, elindultak megnézni.
A férfi (aki ebben az esetben barátom párját jelenti) persze nem volt boldog a helyzettől.
Mondta is, hogy minek kell nekik elmenni, és megnézni azt a lakást, amikor itt mindenük megvan.
Igaz egy kicsit már régi minden és le is van lakva, de akkor is ezt már olyan nagyon megszokták mindketten.
Persze amint meglátták a lakást, a kérdéseket felváltotta az állítás!
Jövünk! Maradunk! Akármi-bármi! J
 
Csak szorítom magamhoz a régmegszokottat, az idejét múltat és azt hiszem, hogy kaptam valamit. Ez az enyém, nem engedem. Pedig már rég oda kellett volna adnom valakinek.
 
Egykor jött az életembe egy angyal. Angyal volt már akkor is, amikor megismertem, de angyal maradt akkor is, amikor szétváltak útjaink.
Az Ő élete az elengedés példája töviről-hegyire. Fentről-le és oda-vissza.
Megjárta ezért a tapasztalatért a Föld legmélyebb bugyrát, és remélem a legmagasabb pontról is lenézhet majd egyszer.
Ő mondta, hogy rájött arra, hogy megtartani nem lehet semmit, de mindent meg lehet kapni, ha elég bátrak vagyunk elengedni.
Ö pusztán csak a szerelmét engedte el. Engedte, hogy elragadják tőle, örökre.
Pusztán csak a legmélyebb érzéseit adta és engedett el engem is, közben azt állítva, hogy benne csak a szeretet munkál most is.
Megérteni csak később értettem meg.
Nem Őt!
Magamat!
 
Megtartottam a szerelmét magamnak, de abban a pillanatban, hogy elválltunk…
…az Ő szerelme semmibe lett. Hiszen az övé volt. Ő volt az, aki szeretett. Az soha nem lehetett az enyém.
Ma már értem és tisztelem az elengedés törvényét, még akkor is, ha az adott pillanatban baromira fáj is.
 
 
VICC:
Öregasszony elmegy a dokihoz.
- Doktor Úr nem tudom mi a baj velem, de folyamatosan szellentek. Hála Istennek nem lehet észrevenni, mert nincs szaga és hangja sem, de engem mégis zavar. Most is, hogy itt beszélgetünk már vagy ötöt szellentettem. Kérem, adjon valami orvosságot!
Doki felír neki valamit, és megkéri jöjjön vissza egy hét múlva.
Jön az öreglány kikelve:
- Mi a fenét adott nekem, maga idióta! Mióta szedem, továbbra is hangtalan, de olyan büdöseket fingok, hogy az kibírhatatlan!!

Mire a doki:
- Legalább a szaglása rendbe jött. Felírok valamit a fülére is, jó?

2008-04-23 Ilditől... Re: Az elengedésről

"Én az életben semmit nem tekintek véglegesnek és semmiről nem hiszem, hogy örökké tart, még akkor sem, ha ezt hallom, még akkor sem ha életem legboldogabb napjait adom másnak és kapom az Övét! De megélem! Hogy az életem szép legyen! ..."

Folytatás a VÁLASZOK,GONDOLATOK link alatt!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.