Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Valami új

2008.08.05

Már régebben rájöttem, hogy 3an vagyok itt belül:)

Egyik a gyerekkori énem, az egóm. Másik a mostani énem, az egóm lenyomata. A harmadik meg én vagyok, legbelül.

Mindháromban benne vagyok. Csak egyre kevésbé, vagy egyre inkább. Attól függ, honnan nézzük...

A helyzeteket, az érzéseket, mindent ezen keresztül látok. Egy hálón keresztül, mely a halakat úgy szűri, ahogy a hálót én felállítottam. Mindent meglátok, de csakis a háló tartalmát nézem. Nem a tengert, a mindenséget, a hálót nézem.

Ha a tartalmat nézem, akkor egy lenyomatot kapok. Ha teljességet nézem, akkor nem látok semmit, mert a Minden a testnek, a szemnek láthatatlan. (Erről az úszás jut eszembe...de erről majd később) Szóval már itt elveszhetek, ha nem vagyok képességében annak, hogy ezt tudattá formáljam magamban.

...és mert ember vagyok és lélek is. Együtt. Test és Lélek. Szerencsére. Együtt, egy pillanatban képes vagyok mindent megérezni, mindent megtapasztalni...és Test is vagyok, aki a pillanatban csak a szeretkezés öröméért él, a foci boldogságában úszik, és a foghúzás fájdalmát nyögi.

Nézem a mindenséget, csak nem a szememmel nézem. Nézem az életemet és a lelkemmel érzem...jó ez így. Tudom, hogy mit szeretnék még magamnak, de próbát is adok egyből, hogy valóban akarom-e, ezt akarom, így? Önmagamnak adom ezeket a feladatokat, hogy a test megtapasztalhassa a lélek mellett a pillanat együgyü örömét, önmagát. Engem. Most ez vagyok, így. Tetszik, nem tetszik ez van. Kérdés rá merek e nézni, vagy sem. Csak a hálómat nézem, vagy a valóságot is hajlandó vagyok megérezni, meglátni a mindenségben? Küzdök, mert a hálóm soha nem olyan szép, mint a mindenség maga. Naná! Hisz test és lélek, alma és körte. Hasonlat a hasonulással...

Fellegek! Adjátok meg, hogy legyen merszük az embereknek leszállni rólatok! Hogy merjenek hinni magukban, és abban, hogy a háló és a mindenségek tengere egyaránt kell, egyszerre, de tudva...külön-külön.

Nehéz ez nekem, mert fáj, hisz a lelkem jelez, csoda ez. Szépség, az élet maga. A fájdalom érzés, nem a rossz oldalával. A legjobb oldalával, a létezéssel magával. A születés fájdalmával, a távozás fájdalmával. Mert most születik valami, és most is hal meg. Mindennap egy sejt, egy gondolat, egy érzés, egy én. És születik az új, a még szebb, a még csodálatosabb, aminek kell a fájdalom, hogy tudja, a nap csak akkor tud KIsütni, ha előtte esett az eső.

Nem mersz? Hát ne merj!

Mersz? Hát tedd!

A dolgok itt állnak készenlétben, hogy téged támogassanak a hitedben, a hálód itt áll, hogy megszürje a megtapasztalni valót...neked. Én meg szívesen nézem, ahogy Te halászol...

2008-08-01

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.