Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FreeFall

2008.09.12

2008-09-08

Miért nem merek kockáztatni?

Miért van az, hogy nem merek belemenni adott helyzetekbe? Inkább ücsörgök abban a langyosvízben, amit még Anyám és Apám mutatott? Valóban úgy akarok létezni, ahogy Ők voltak?

(Ne feledd ez nem a vádaskodás, okolás táptalaja! Ez pusztán kérdés a válaszért!)

Ha valódi és értékes kapcsolatot akarok, akkor be kell mernem vállalni, hogy nem jön össze. Mernem kell érte küzdeni, ha nem megy azonnal....és mernem kell elengedni is, ha valóban nem megy.

Mindenehez bátorság kell!

Merni kell ugrani! Tudni, hogy elkapnak. Valaki, lehet nem az, akire számítok....de elkapnak, az fix. Ez hit kérdése.

A hit  pedig tudatosság kérdése. Az, hogy valóban rá merek nézni arra, amiben vagyok. Kívülről, felülről....önmagamra. Mert akkor akár vissza is csatlakozhatok az ugráshoz...a meréshez, a bátorsághoz, a hithez. Lehet ezt ugyan tovább boncolgatni, de a lényeg számomra az, hogy nem neked írok. Nem neked fejtem meg a dolgokat. Magamnak teszem. Persze, ha neked értékes, akkor  építsd be. De ha már tudom mit szeretnék másképp, akkor tegyek a szerint. Akkor ne habozzak, mert az élet hátbalök.....és nem lesz választásom....mert már birtokában vagyok a tudásnak.....mondom!....tapasztaltam....soXor......

....hátbalök, és nekem ugranom kell. Vagyis ma eldönthetem, hogy túllépek-e önmagamon, és ugrok, önszántamból....vagy megvárom, amíg ÉletUrfi tol hátba és csattanok a földön vhogy.

Szóval ha merek, akkor előrébb leszek egyetlen pici lépéssel, és lesz lehetőségem az irányításra. Ellenben kiszolgáltatottnak érezhetem magam.....pedig mint ltod....én válaszottam magamnak a kiszolgáltatottság érzését.

Ezért igaz, hogy a boldogság nem cél. A boldogság filozófia, életérzés. Csak a bátorságod kell hozzá....ha elindulsz, csak a dolgodat kell tenni. Lépésről, lépésre. Napról, napra.

Tedd magad boldoggá....szerintem! 

 

2008-09-12

Ha azt teszed, mit eddig tettél, akkor azt kapod, mit eddig kaptál. Ha valami mást szeretnél kapni.......no vajon? :)

Tudod magam kárán jöttem rá arra, hogy míg nem dobom be magam 1000%osan, addig nem lehet elvárni semmit. Márpedig Te nem dobod be magad! Te csak vársz. Elvársz. Elvárod, hogy titkon úgy alakuljon, ahogy Te reméled. De nem fog! Valami mindig más lesz. Ha nem vágod bele magad a sűrűbe, nem láthatod meg a másikpartot! De te attól tartasz, hogy mi lesz, ha meglátnak? Attól félsz, hogy kiderül nem is vagy nacCerű? Drágám! és még ecCer....Drágám! Hisz aki azt mondja, hogy nem vagy nacCerű, az önmagának is hazudik. Az van! De nem várhatod el, hogy mindig, minden pillanatban pozitív visszajelzést adjanak neked. Főleg nem azért, mert te sem hiszed el. Csak elvárod. Mert olyan jó lehhe...HA. Amíg nem teszed ezt a kört másképp, addig nincs esélyed. És hidd el bár nem örülök neki, Te miattad. Magam miatt bazira boldog vagyok! Miért? Mert amíg nem derül ki, hogy te milyen kis ügyi ', szép, sokoldalú, szeretnivaló....vagy, addig nekem több jut. Addiég én fürödhetek benne. Mert valahova el kell jutnia ezeknek a dolgoknak is. És én itt ülök és fogadom. Nekem kell! Hát neked? :)

Konkrétan?

Ugorj! No choise'! Ugorj Apám...és meglátod mindent meg tudsz oldani, ha valóban magadnak akarod...úgy, ahogy magadnak akarnád...úgy, hogy közben figyelj arra, hogy másokkal mi van. ÉS nem lesz csöppnyi hiba sem. Mert azzal hogy ugrottál megjön a megoldásod. És azzal hogy ugrottál másokat is arra késztetsz, hogy meg lehet tenni. ÉS akkor már sokan lesznek veled....ezért....UGORJ! A szabadesés lebegést jelent....fű nélkül! :)

2008-09-15 Genyus: Ezt már nem tudom máshova tenni...átdobom a Válaszok-hoz. Ez több annál, hogy csupán megköszönjem! Olvassák mások is...még, még...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

vers

(genyus, 2008.09.15 00:06)

Ja...ez lemaradt. ha választhatok...nos, én ezt választanám :)

Ady Endre

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

szüleink

(genya, 2008.09.14 23:47)

"Inkább ücsörgök abban a langyosvízben, amit még Anyám és Apám mutatott? Valóban úgy akarok létezni, ahogy Ők voltak?"...hmmm. Gondolatébresztő, kedves. Márcsak azért is mert kvára mást kéne csinálnom, ergo itt figyelek. Na mind1. Szóval....a válaszom...az enyém...: És ha igen??? Tudod, sokszor elkap a hév. Menni menni menni....ugrani és ide nekem a világot. A kérdésem pusztán annyi: biztos? Tudod, (mert tudom hogy tudod...)én pl. megtettem. Amikor úgy éreztem szűk a kalitkám...mentem. Hogy bánom-e? Igen is, meg nem is. Hogy mi lett volna ha...? Mittudomén. Nem tudom mi lett volna ha nem teszem meg, mert megtettem. Bánom, mert jól megszívtam. Nem bánom, mert izgalmas és tanulságos volt. Ám...ha tehetném, mégis inkább kihagynám ezt az érzést. Ma már azt mondom, úgy kell élnem, hogyha visszanézek, sose mondjam, hogy ma már másképp tenném. Én, ma ezt mondom pedig. Igen, másképp tenném. Tudnám, hogy felelősséggel tartozom a rózsámért, akkor is, ha már nem olyan deli és szép, mint régen. És a rókámért is, ha már egyszer megszelídítettem... Nem bántanék meg oly sok embert a felelőtlen ugrásommal. Bátorság...hmmm. Bátor voltam? Igen az. Felelőtlen voltam? Igen. Az.
Anno etika előadáson boncolgattuk hogy mi az, hogy jó. Megállapodtunk, hogy az a jó, amiben TÖBB a jó, mint a nem jó, és ami TÖBBEKNEK jó, mintsem nem. Nos, amikor én ugrottam...az többeknek nem volt jó. Én hittem, hogy jó. De a hit az fura egy dolog. Na azóta mondom hogy a templomban kell hinni. Szar dolog a felelősség, de ha már felelősséggel tartozol valakiért...akkor tessék elgondolkodni. Baj-e az, ha egy anya, bár nem szerelmes a férjébe, ellentétben a kollégájával...de nem dobja fel a családját, mert pl. a gyerekei imádják az apjukat? Baj-e, ha e gyerekeiért NEM ugrik? Halkan mondom...baj-e ha úgymond "feláldozza" magát...a gyerekeiért? Ugye...nem baj. Mennék, mennék messzire innen...a világ másik felére is akár. De nem mehetek, mert vannak, akiknek csak én vagyok. TUDOM hogy csak én vagyok. Ezért még várnom kell, hogy bátran ugorhassak. Mostmár megtanultam felelősséget vállalni azokért, akiknek fontos vagyok, és viszont. Szóval nem ugrálok. És visszatérve az origóhoz...apu és anyu langyos kapcsolata...Vajon ők is így érezték? Lehet hogy ők nem? Meg kell kérdezni, hogy ami látszik, az az -e aminek látszik. És ha igen, miért? Mert az élet olykor csalóka ám :)