Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Többé nem hazudom neked azt, hogy Mindörökké!

2008.04.17

Egyszer, amikor még a tudatosságom nem volt jelen, akkor azt mondtam valakinek, hogy „Mindörökké”.

Akkor úgy éreztem, hogy igazat mondok. Akkor azt hittem, hogy jót teszek. Neki, magamnak és az egész helyzetnek. Valahogy nem voltam igazán jelen.

Hogy ez most egy vallomás? Nem, de lehet az is, ha neked ezt jelenti. Magamnak ugyanis már rég bevallottam. Nekem azért nem az. De valóban, volt, aki nem volt kíváncsi azóta a jelenlegi véleményemre. De ez természetes, mert csak a helyzetet tekintve én sem lennék kíváncsi a másikra. Nekem is nehéz elengednem, és megbocsátanom. Nekem is van hasonló helyzet a tarsolyomban, amit még most sem raktam össze.

Szóval anno, régen azt mondtam, hogy mindörökké. Aztán másképp lett. Véletlenül persze…

Akkor azt hittem vége a világnak. Majd azt sem tudtam, hogy miképp tovább. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy lehet másképp is. Nem gondolkodtam én előre, nem gondolkodtam én egyáltalán. Pusztán akkor azt tettem, amit jónak véltem.

De…

De nem azt tettem, nem azt cselekedtem, amit valóban szerettem volna. Azt tettem, amit elvártak tőlem.

Vajon miért van ez?

Miért hiszem, hogy jobb lesz, ha az elvárásod szerint cselekszem?

Persze, meg szeretnék felelni neked.

De azt kellett megértenem, hogy azzal nem teszek jót neked. Ha megfelelek neked, és nem felelek meg magamnak, akkor önmagam soha nem lehetek. Tehát rosszul fogom érezni magam a bőrömben. Akkor nekem rossz lesz. Ha nekem rossz és mellettem élsz, akkor neked sem lesz jó. Konkrétan szar lesz!

Vagyis, ha nem csapom be magam azzal, hogy becsaplak téged, akkor egyikünket sem csapom be. Se neked, se magamnak nem hazudok. A mindörökké meg olyan távol áll ettől a világi léttől, hogy csak na…

Szóval a mindörökké már önmagában egy önáltatás.

A másoknak megfelelés meg számomra a megoldást jelenti, a megjelenést, a megszületést. Mert amikor rájöttem, hogy nem másoknak szeretnék megfelelni, akkor születtem újjá.

 

Ekkor születtem meg én.

Szükségem volt az eltévedésre. A helyzetre, a többiekre, önmagam tévedésére.

 

Az egykori történelem tanárom kérdezte mindig az aktuális felelőt:

- Felkészült?

- Fel Tanár úr!

- Mit tud?

- Mindent!

- Szóval SEMMIT…

 

Nekem ma a „Mindörökké” a „Soha” jelentésével hasonul. Nem azonos, de közel áll hozzá.

Mert ha mindörökké a tied leszek, akkor a jövőben leszek a tied. Már pedig akkor soha nem leszek az.

 

VICC:

A válásom tovább tartott, mint a házasságom.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.