Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A versről

2008.04.17
 
A vers nekem nehezen ment.
Azaz nehezen értettem meg, és nehezen is szerettem meg.
Aztán jött valaki, aki megszerettette velem.
Igaz benne volt az is, hogy olyan gyorsan írt verset, olyan gyorsan írta le az én érzéseimet verssé, hogy csak lestem.
Szerintem ezért szerettem meg a verset. Mert ez volt a problémám, hogy nem szerettem, nem értettem igazán.
Aztán azért, mert rájöttem, hogy a vers valami többet képes kifejezni.
A vers kifejez érzéseket. Képekké és magam számára is megélhetővé teszi mások érzését.
A vers valami többet fejez ki. Először csak ezt éreztem meg. Aztán rájöttem, hogy engem is kifejez a te számodra.
A vers egy közvetítő eszköz. Egy megoldás, hogy többet láthassak belőled. Egy megoldás, hogy többet láthass belőlem. Megoldás mindkettőnknek.
A vers képekkel dolgozik. Arra azonban figyelnem kell, hogy ezek a képek nem „valós” képek. Ezek a képek a bennem létező képek.
Ha egy érzésről, a saját belső képemről beszélek, akkor az neked egy lehetőség lehet. Megtalálhatod könnyebben az érzést. De azonosulnod nem szükséges, csak megérezned, csak rámtalálnod, csak magadra találnod fontos. Az út fontos itt is. A vers egy lehetőség.
Ezt a lehetőséget sokan használták. Ezt az utat sokan ismerik. Ez ezért érdekes. Itt könnyebben fejezhetem ki magam. Itt könnyebben adhatom át neked az épp aktuális szerelmemet. Az átélt pillanatnyi érzésemet, csodámat.
Ha erre te nyitott vagy, akkor érezheted a bennem összegyűlt érzésekre.
Érezheted a csodámat, az ősz szépségét, a tűz melegét, a naplemente gyönyörűségét.
Mindent átadhatok neked, ami bennem van. Mindent megérezhetsz, amit én érzek. Azonosulhatsz és aztán még az azonosulásodat is elengedheted. Önmagad lehetsz az érzésekkel.
A vers közvetít.
Átad mindent. Csak figyelned kell. Meg kell találnom pusztán a megfelelő írót. Azt, aki közel áll hozzám és megérzem őt a versen keresztül. A legbelső énemet adhatom oda neked.
Önmagamat mutathatom meg, igen mélyen.
Bárcsak úgy lennék képes verset írni, mint a költők.

Bárcsak olyan illatos rózsákat és Balaton illatú naplementéket volnék képes eléd festeni, mint mondjuk Léna ....

Ne mozduljá'! Ide még egy Léna vers jön....megígérte, szóval így lesz.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ígértem? ... Miért maradt el? :)

(Léna, 2012.08.08 12:17)

Hogy költő lennék? Talán túlzás kicsit,
De nem bánom, túlozzuk el.
Az élet bennünk lüktet, visít,
Hát ragadjuk meg és engedjük el.

Mit álmodjunk együtt? - kérdem,
Mire vágyik most a Lelked?
Várj, úgyis mindjárt megérzem,
Csak rádnyitom legbelső szerelmem.

..És akkor elindulunk egy macskaköves, forró úton,
Mögöttünk hagyva egy antik kisváros csendes árnyait.
Belegyalogolunk a felhőkbe: Boldog vagyok - súgom,
Ezernyi pompás fényjáték lágyan festi meg vágyaink.

Látod, ennyi az egész:
néhány édes kis sor csupán.
De mondd, Te hol voltál, mikor olvastad?
Melyik városban? Melyik kis utcán?

Látod, ettől lesz szép.. hogy érzek-látok neked valamit,
És bár az idegenvetőd vagyok versem által,
Minden gondolatod, érzésed formál, alakít.

Megírtam egy alapot, Te hozzáteszed magadat.
És így lesz a versből Csoda, Édes álmokkal szőtt pillanat.

Re: Ígértem? ... Miért maradt el? :)

(Csé, 2012.08.08 22:21)

Nem maradt el..itt van!:) Hallgatok...mert (most) hallgatni arany!

:)

(Léna, 2012.08.09 08:49)

Nem vágyom aranyra... :)