Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tévedésről

2008.04.17
A tévedés…hááát azt hiszem, hogy sokan félünk tőle, és azt kívánjuk, bár ne lenne. Én is sokszor tévedek. Igen, talán itt is tévedek valamiben. Tévedek, és nem azt írom le, ami fedi a valóságomat, de ennek eredményeként jöhetek rá arra, hogy mit szükséges változtatnom.
A tévedés egy villanás. Egy olyan hatás, mint amikor a villám leér a földre. Belém vág és elvakít. Egy pillanatra elveszítem a helyzetet. Keresem magam.
Ez pusztán egy pillanat.
A tévedés valójában nem is létezik. Ami létezik az az, hogy én a helyzet pillanatában már másként szeretnék valamit. Másként szeretném, mégis megteszem másképp, úgy, ahogy számomra nem elvárt.
Az, hogy erre mikor jövök rá, az már más kérdés. Lehet, hogy azonnal, ott. Lehet, hogy később, valamikor. Valamikor, amikor igazán rá nézek a helyzetre. A lényeg, hogy létre jön. Valamiért megszületik. Létrehozom. Neked, magamnak.
Ott állok tök hülyén, és azt kérdezem magamtól, hogy egyáltalán hogy jöhetett létre?
Pedig értem van. Ő is. Sőt, ő van igazán értem. Azt szeretné, hogy megértsem magam. Azt, hogy valamit már másképp szeretnék. Valami megváltozott bennem.
Tévedtél már?
Persze.
Mit érzel, mit éreztél ilyenkor?
Nekem valami végig fut a testemen. Azt érzem, hogy kimegy az erő a kezemből, lábamból. Elveszítem magamat. Akkor, egy pillanatra. Valami mással foglalkozom. Legbelül valahogy teljesen máshol vagyok. Tök máshol, egy töredékére egy pillanatnak. Mintha valaminek az ellentétét tapasztalnám meg egy pillanatban. A hideget és a meleget egyszerre.
Aztán minden visszatér. Ha nem jártam volna meg többször a pillanatot, és nem figyeltem volna rá, akkor nem is igazán tudnék róla beszélni.
 
A tévedés lényege, hogy az is én vagyok. Valami rejtett én. Amit ugyanúgy fel kell ismerni, és vállalnom kell. Tisztában vagyok vele, hogy nem tudok semmit. Ellentét? Igen! Ahogy én is az vagyok. Hisz ember vagyok. Az egyik pillanatban ezt akarom, a másikban azt.
ÉN sem tudom, hogy mit akarok, igazán. Behatárolt vagyok, magamtól, tőled, a helyzettől.
 
A tévedés valójában nem is létezik, igen.
Csak irányok vannak, melyek meghatározzák a pillanatot. Az irány adott, bennem. Megtapasztalok, és vagyok. A tévedés csak egy plusz lehetőség. Egy fűszer. Adalék.
Valaminek az inverze. A levél fonákja.
A tévedésből csak a megtapasztalás létezik. Az, hogy megértem, megtapasztalom, hogy valami így, de úgy is lehet. A pillanat csodája, de az élet ízét adja. A fűszer, mely az életet fűszerezi. Ha megélem a tévedést, akkor tudhatom, hogy létezem.
 
Tévedj! Légy önmagad.
Engedd meg magadnak, hogy legyen.
Élj!
 
 
 
VICC:
Az anyós levele...
Drága Vejem!
Tudom, hogy a válás óta nem hallottál felőlünk, de hosszas gondolkodás után szeretném 
elmondani, mennyire sajnálom, hogy tönkrement a házasságod a lányommal. Sajnos igazad 
van, hogy otthagytad, most jöttem rá hogy valóban gyakran félrelépett, és semmi sem volt elég 
jó neki amit te csináltál. Tudom, én sem voltam jó anyósod, nagyon sajnálom, hogy soha nem 
tudtam befogni azt a nagy számat, és mindenbe beleszóltam, de csak azért, mert segíteni 
akartam. Igazad volt, mégsem volt jó ötlet, hogy hozzátok költöztem, és mozdulni sem tudtatok 
miattam, azt is nagyon sajnálom, hogy úton-útfélen csak téged ócsároltalak. Ez úton 
szeretnénk mindketten bocsánatot kérni, rájöttünk, hogy nálad szorgalmasabb, dolgosabb, 
rendesebb embert nem hordott még a hátán a föld. Most, így 10 év távlatából mégiscsak te 
vagy az az ember, aki férjül kívánnék az egyetlen lányomnak. Remélem a közben eltelt idő 
megszépítette az emlékeidet, lecsillapodott benned a harag. Tudom, ennyi idő után nehéz 
újrakezdeni, de mindketten örülnénk neki, ha néha meglátogatnál minket, talán újra fellángol 
köztetek a régi szerelem.
 Nagyon várjuk, hogy jelentkezz.
 
Csókol: szerető anyósod
 
ui: Gratulálunk a lottónyereményedhez


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.