Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tenni, lenni

2008.04.17

Küzdök!

Szenvedek!

Ez nekem nehéz. Ez nekem nem megy. Nekem ez a legnehezebb.

Mert érzem a dolgokat, de tenni nehéz. Érzem, hogy mi húz vissza. Érzem, hogy mi tombol bennem. De nem tudok ellene tenni semmit. Meg van kötve a kezem. Csak valami csoda segíthet. Vagy talán az sem. Lehet, hogy halálra vagyok ítélve. Talán ez már a vég.

 

Ezek a gondolatok futnak végig az agyamon. Ez történik bennem legbelül. Azt hiszem, hogy tehetetlen vagyok. Azt hiszem, hogy ki vagyok szolgáltatva a Mindenségnek. Azt hiszem, hogy ki vagyok szolgáltatva magamnak.

Vége.

Rá kell jöjjek. A tudatommal, a lelkemmel, egész lényemmel: magamnak köszönhetem. Ha itt tartok, akkor ez a legjobb nekem.

Volt egy házasságom, mely rövid volt. Mely akkor fordulópont volt az életemben. Nevezhetném ma úgy, hogy rossz volt, de nem. Egyáltalán nem. Annak köszönhetem a jelenlegi önmagam. Azt, hogy most más vagyok.

Most ugyanaz van.

Csak egy körrel arréb vagyok. Talán egy kicsit feljebb, vagy beljebb, mit tudom én. A lényeg, hogy jobban érzem magam a jelenlegi bőrömben, mint abban a régiben. Azonban ez a mai bőr is szűk már. Ez sem tartható tovább.

Nekem ez a nehéz.

Érzem, tudom, és mégis halogatok. Elkerülöm. Leírom neked, de lehetőleg nem teszem meg. Pedig itt van, csak meg kell fognom, és engednem. Mennem, amerre a kijelölt út vezet. Nem nehéz, egy cseppet sem. Ez egy egyszerű dolog.

És mégis, be vagyok tojva, mint egy csecsemő. Szarszagvan!

Fordulópont…

Tennem kell. Sőt, még csak nem is kell. Legfeljebb belehalok, ha így maradok.

De így már maradtam. SoXor!

Mi lenne, ha most másképp maradnék?

Sajnálsz engem?

Jaj de jó! Mééég.. egy kicsit még sajnálj! Szükségem van rá! KELL!

Olyan esetlen vagyok! Olyan gyenge!

Szeretlek érte, hogy sajnálsz!

Azt teszed, amit elvárok tőled. Sajnálsz. Ez simogat engem, ez finom.

Látom a szemedben, mééééééééééééééééééééééééééééég.

 

És amikor a legjobban, legpuhábban simogattál. Ekkor.

Ekkor lett elég.

Valami eltört.

Mijjjjért simogatsz, te disznó?

Sajnálsz? Engem? Mér’?

Hisz erős vagyok.

Sajnálsz? Te? Engem? Mennyé má’!!!!!

Húzzz a francba!

Megeszlek kisköcsög!

 

Bármit…mondom bármit megteszek!

Azt hiszed, hogy nem? Tévedsz! ÉN…én…éé…

…szóval bármit.

Asszem’.

 

Nekem tenni nehéz, mert az én vagyok. Amikor érzem, hogy mit hoz az élet, az könnyű nekem, mert mindig is éreztem. De amikor tenni kell, akkor elveszem, mert kevés dolgot tettem. Félek tenni. Amikor megteszek valamit, akkor nem hallok, nem érzek úgy, ahogy szoktam. Nem megy egyszerre. Még soha nem próbáltam egyszerre.

Apám nem mutatta meg. Anyámnak nem volt dolga megmutatni.

Meg van kötve a kezem. Védtelen vagyok. Mi a feladat, amikor érezni és tenni egyszerre szükséges? Elveszem.

Elvesztem, pedig oly egyszerű.

Halogatok. Félek attól, hogy döntsek. Félek attól, hogy másképp legyen.

Ugyanúgy félek, mint ahogy sokan mások, mint ahogy te is félsz néha.

És?

Mi van ezen furcsa?

Ettől nem leszek kevesebb! Ez én vagyok. A határaim! Ez nagyszerű!!!!

A HA-TÁ-RA-IM! Apám! Hisz, akkor most valaminek a végénél vagyok. Valamit jól csináltam, valamit elértem. Hisz ez a vége annak a valaminek. Innen már nem lehet tovább menni. Itt a vége(m)!

Akkor tettem, megtettem. Akkor nem is halogattam. Akkor most is tehetem, megtehetem. Akármikor, amikor csak akarom. Amikor csak jön. Akár most is.

MOST is.

 

Francba! Nehéz ez, és mégis…valami könnyed dolog van benne.

A francot görcsölök itt rajta.

Csak lennem kell, tennem kell és…

…minden működik magától. Még te is magadtól működsz.

Általam. Ahogy én is te általad. Egymástól működünk magunktól:) Frankó! Egymástól…magunktól.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

tokyó'

(Sab, 2010.04.28 11:31)

:) Hisz olvasod...most...amikor kell! Örülök!

tökjó

(Margarépa, 2010.04.28 11:22)

Te Csabi!Mé' nem mondtad, h ezt olvasd el hülye gyerek!?...Akkor amikor...van egy kis rés az időben asszem':)