Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rólad

2008.04.17
Meglepő? Hisz nem is ismerlek?
Nem, valóban nem ismerlek. Nem tudom ki vagy. Fogalmam nincs, hogy miképp nézel ki.
Egy valamit azonban érzek. Téged. Érzem a kétkedésedet, a hiányodat, a teljességedet. Érzem, ahogy azt mondod, de ez nem a teljes igazság. Ez nem minden.
Érzem, amikor nem azt kapod, amit vártál ettől az oldaltól, ettől a betűtől. Érzem, amikor azt mondod elég, ez nem az.
 
JJ Tisztában vagy vele, hogy ez nem te vagy?
 
Te az vagy, aki kétkedik, de megéli a teljes bizonyosságot.
Te az vagy, akiben él a hiány, de csak azért, hogy helyet biztosítson valaminek, ami eljön.
Te az vagy, aki teljességet és a pillanat nehézségét egyszerre éli.
Te az vagy, ami én vagyok. Te Én vagy.
 
Ezért érezlek csak. Nem csoda ez. Ez csak egy lépés tovább. Egy újabb kör a megtapasztalásban. Engedd be. Fogadd el, hogy ez így van, ha már megtapasztaltad, és visszakapod. Mert ez is a tied volt, csak elfelejtetted. Talán elvesztetted.
A lényeg, hogy Te vagy.
A lényeg, hogy én vagyok.
Külön-külön vagyunk egyek.
 
Érdekes volt, amikor először kipróbáltam az agykontroll adta technikát. Amikor egy másik ember fejével kellet gondolkodnom, éreznem.
Amit úgy érhetek el, hogy mintegy felveszem a fejemre az ő fejét, jelképesen. Mint amikor egy sisakot, egy bukósisakot vesz fel valaki.
Felveszem, és …és csak vagyok.
Nem teszek semmit. Nem gondolok semmit.
Egyszerűen engedem, hogy jöjjenek a nekem szánt képek. Nekem legalább is képek jöttek.
Ma már nem is képek jönnek. Érzések jönnek. Felőled.
 
Akkor azt éreztem, láttam, hogy valaki egy edényből fogyasztja el a vacsoráját. Nem mozog a nyaka. Ezt elmondtam az akkor párszáz emberből véletlenszerűen kiválasztott páromnak, és azt láttam, hogy kitágul a szeme, elhűl. Látta, amit láttam. A maga szemével ezt szokta látni.
Pedig nem ismertük egymást, nem ismerem a képet, amit látott.
 
Ma már látom a képet, amit látni engedsz magadból. Ma már érzem az érzést, amit érzel.
Egyrészt azért, mert már én is éreztem, egyszer. Másrészt azért, mert engedem, hogy elküld felém annak rezgését, amit az érzés képvisel.
Először hihetetlen volt, ma már szinte természetes. Ma már jön magától.
Ma rólad írtam, magamon keresztül. Az érzéseidről, amit én is érzek. Mint ahogy egy gyereknek nem kell semmit mondani. Ő mindent megérez. Mint én. Mint te. Mint mindenki.
 
Köszönöm neked, hogy vagy. Nélküled én nem volnék itt. Nekem Te a tükör vagy, aki megmutatja, ki vagyok. Akinek kimondom, amit magamnak is mondani szeretnék.
Isten éltessen érte!
 
VERS:
„Házasodjunk össze.
És gyereket is akarok.
És Veled akarok megöregedni.
Veszekedni.
Elviselni egymást. Szeretni.
Ott akarok lenni melletted,
ha gyötörnek éjszaka az emlékeid
és szükséged van rám.
És felébredni reggel az emlékeimmel,
és olyasvalakivel megosztani,
aki nem fordul el tőlem azért,
mert azt hiszi,
hogy az élet csupa napsütés.
Olyan társ kell,
aki nem fél,
hogy a végsőkig próbára tegyen.”
 
 
Ady Enrde – Gyermekké tettél
Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.
Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

1936. május
 
 

 

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ÉRezz!

(Sab, 2009.07.28 17:59)

Köszönjük...Goethe-nek is :D:D:D
(A többi Nemfontos!) :P
Csak ÉRzünk tovább!

Pusza

érezz továbbra is :)

(nemfontos, 2009.07.28 16:23)

Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-kedvesség, látom, mind te vagy,
futhatsz, csodák varázsfátyolába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.


A karcsú ciprus ifjú erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy,
s folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hizelgés, ott is csak te vagy.


Ha a szökellő vizsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy,
a felhőben amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.


Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy,
hol ezerkarú repkényt kúszni látok,
óh Csupa-Ölelés, ott is te vagy.


Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy,
a tiszta ég szent legét belehellve,
Csupa-Sziv-Üdve, italom te vagy.


Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy,
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.

(Goethe)