Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A TÁRSADALOMRÓL

2008.04.16
Gondoltam kezdem a számomra egyik legproblematikusabb résszel.
Miért is?
Mert lényegét tekintve szerintem ez nem csak az egyik alapja, de gátja is legtöbb mindennek napjainkban.
A Társadalom ugyan adja az együttélés lehetőségét és sémáit, de ugyanakkor a belsőt, az ént tönkreteszi. Bezárja, és nem engedi megnyilvánulni, élni, lenni.
Ez persze visszavezethető a társadalmi sémák, elvárások és álarcok gyökeréig.
 
Az általam megtapasztalt társadalmat lényegében úgy mutatnám be neked, mint egy buborékot, melyben további buborékok vannak.
Ezen Bubik az egyének. Itt mindenki kapcsolódik a másikhoz, érintve a másik Buborékának felszínét.
Ha az egyik Buborék kipukkan, másoknak lehetőségük van a növekedésre, hely és méretváltoztatásra. Ha valamelyik Bubi megnő, akkor mások kénytelenek csökkenni és arrébhúzódni. A mindent összefogó Buborékot nem tudjuk meghaladni. Végül is ez maga a Föld, mint megtestesítő elem. Ahol a Társadalom megvalósul.
 
A probléma ott kezdődik, hogy én, mint Kisbubi, szeretnék önállóan létezni (a létezés az egyik legalapvetőbb probléma), már kezdeti, gyerekkoromban. Erre azonban a többiek a „helyszűke” és a saját alakjuk végett nem igen adnak lehetőséget. Vagyis mi lehet belőlem, mint Kisbubiból?
Hát… mások által behatárolt Kisbubika.
Jobb esetben feldolgozom azt a tényt, hogy márpedig eddig, és nem tovább. Rosszabb esetben lázadok, és megpróbálok mindenkit a magam eszközeivel széjjel’ lökdösni. Ekkor persze önmagamban és másokban is feszültséget keltek, de akkor is megpróbálom.
Aztán beáll az egyensúly. Vagy kicsit nagyobb leszek, vagy maradok Kisbubi…
De ekkor már tanulom a leckét: „Ez van Apám, fogadd el”
Paradox, mert pont azzal, hogy behatárol, késztet arra, hogy keressem a határtalanságot. A szabadulást, a szabadságot.
Arra késztet, hogy együtt éljek olyanokkal, akikkel nem akarok. Maszkot viseltet velem. Ellenérzéseket szül, elsősorban önmagamban. Ezek a deformálódások ugyanúgy a társadalom részét képezik majd.
Az a kérdés, hogy ezeket a deformálódásokat, elváltozásokat észre vesszük-e. Az egész irányából vizsgáljuk a részeket, vagy fordítva próbáljuk megérteni az egész működését. Megértjük-e azt, hogy valójában a gátak adják a megoldásokat. Létrehozva egy olyan helyzetet, melyet meg akarunk változtatni, és ezen keresztül eljutunk a következtetéshez, mely érdekünkben állt. Tanulunk valamit. Már csak az marad, hogy ez pozitív, vagy negatív képet képez-e bennünk.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.