Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szabadságról

2008.04.17
A szabadság nem az, amit eddig szabadságnak hittem. A szabadságot megadni senkinek nem lehet. A szabadságot csak megélni lehet. Egyénileg.
Mindenki a maga cellájában él. Mindenkinek megvan a maga feladata. Ha kellően nyitott és kezdeményező, bizalommal teli és kitartó vagyok, megváltoztathatom a kalitkámat. Meg is szűntethetem. Tőlem függ, meddig merészkedek.
Lehet, hogy csak kitolom a kalitkám határait. Ha akarom, ezzel kezdem. Szerezzek önmagamnak önbizalmat, tapasztalást. Ha szeretném, akkor a másik oldallal, a végével kezdem, nagyot lépek. Tőlem függ. Minden tőlem függ. Ez a szabadság, az én szabadságom.
A szabadság mindenkinek mást jelent! Ezt soha nem szabad elfelejteni! Ha megtudom, hogy mit jelent a hozzám közel állóknak, akkor tudni fogok róluk sok mindent. Néha többet, mint ők önmagukról tudni vélnek.
Van, akinek a szabadság a másik személyét jelenti, van, akinek az elengedést, van, akinek nyitottságot, van, akinek együttlétet mindenkivel. Nem tudhatom. Alázattal, figyelemmel és jelenléttel lehet, csak megfejteni.
A szabadság oly megfejthetetlen, hogy szavakkal és érzésekkel együtt is nehéz kifejezni.
Nekem van erre egy képem, amit most lefestek neked…
 
Imádok szörfözni.
A szelet, a vizet, a mozgást, együtt.
Elmegyek, összepakolok. Órákon keresztül csak szerelek.
Felteszem a felszerelést a kocsira, majd leszerelem. A helyszínen a szélnek megfelelően összeállítom. Átöltözöm.
Fúj a szél, mint az orkán, de süt a nap. Futnak a felhők. Tova…
Bemegyek és csúszom. Sikítok. Száguldom. A fejem a habokban. A kezem a bumon, vitorlán.
A lábam a papucsokban. Ugrok a deszkával, szállok, érkezem, száguldok tovább. Kanyarodom, esek, fürdöm, hideg a víz, kelek…
Fúj a szél, süt a nap, felhők tova.
Kifáradok.
Már négy órája a deszkán vagyok.
Kijövök.
 
És ekkor…
 
Kifekszem a fűbe. Hanyatt. A felhők tova, a nap süt, a szél fúj, melegem van, zihálok.
Mozdulni sincs erőm. Csak fekszem…
 
EZÉRT JÖTTEM!
 
Mit adjak oda ezen neked?
 
És még valami…
Nekem rendkívül magas a szabadság igényem. Már gyermek koromban is az volt. Egyszerűen nem tudtam elviselni, ha behatároltak. Talán ezt annak is köszönhetem, hogy már csecsemőként úgy adtak oda Mamámnak a kórházból, hogy össze voltam kötözve, de szó szerint. Igaz, ez azért volt, mert túl hosszúak voltak a körmeim, és összekarmoltam magam. De az érzés még most ismegvan bennem. Érzem még most is. Érdekes, és ugyanakkor szörnyű is. Valami olyan érzés, mint amikor valami önmagától értődő dolgot nem tehetnék meg. Mintha valami visszatartana. Pedig nagyon szeretném. Vagy talán a legjobb mégis a lekötözött kezemre gondolnod. Amikor ott a kezem, használnám is, védekeznék, de nem tehetem. Olyan kiszolgáltatott vagyok és olyan tehetetlen, amennyire csak lehet.
Ezért azt megérezni, hogy mi a szabadság, elég nehéz.
Egy biztos, hogy szabadnak lenni azt biztos jelenti, hogy képes vagyok megtenni mindazt, amit meg szeretnék tenni. Sőt, mivel szabad vagyok, meg is teszem.
Természetesen megteszem.
 
Az biztos, hogy a szeretet adja meg a szabadságomat!
 
Szeress, és légy szabad.
Szeresd a szelet, a párodat, a vizet, a mozgást, bármit…
…és légy szabad!


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Jaj, olyan egyszerű

(djh, 2009.05.08 22:00)

ez, ahogy leirod... Remélem nemsokára én is mondhatom azt, hogy képes vagyok megtenni mindazt, amit meg szeretnék tenni!!!
Kezdésnek jöhet a görkori :)