Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A rohanásról

2008.04.17
Már megint rohanok!
Fene érti miért. Csak el kezdtem megint sietni. Munkában, a csajokkal, egyáltalán.
Azt hiszem pillanatokon múlik, amikor elvesztem a fonalat. Aztán persze vissza is találok, de megint nem a helyemen vagyok, megint nem a megfelelő időben.
A rohanás a teljes társadalomra jellemző. Sőt, önmagát gerjeszti. Mindenki ugyanazt teszi, ezért kevésbé feltűnő. Mindenki csak fut egész nap. Semmire nincs időnk. Minden csak a kapkodásról szól. Mivel minden egyre gyorsabb, ezért egyre nagyobb a feszültség is. A feszültség a rendszeren belül. Ez a rendszer a társadalom maga.
A feszültségek sajátossága, hogy gyűlnek egy ideig, majd önmaguktól kifakadnak. Mintegy feloldva a feszültséget, magát. Aztán a helyzet indul, előröl.
A rohanás önbeteljesítő, mint ahogy a feszültség is az.
A rohanás okozza a felgyorsulást az életünkben, melyet egyre inkább nem tudunk kövezni, és egyre feszültebbek leszünk általa.
 
Persze ebből van kiút is, de nehéz megvalósítani. Természetesen ezért kapom. Azért, mert ez az én feladatom, és mert én vagyok képes megoldani. Mert megold engem is, én is őt. Egymást oldjuk meg.
 
„Rohan a Világ,
Évek múlnak el,
Megállítanám, de nem lehet,
….”
Akkor ne állítsd meg!
Csak lassítsd vissza.
Ahogy neked ízlik, ahogy neked megy.
 
A megoldás bennem van. A megoldás benned van.
Ha el merem hinni, hogy lassíthatok és a munkám, és a családom is megmarad…akkor úgy is lesz. Az idő lelassul. Persze nem azonnal. Először tök nehéz. Először nem is biztos, hogy megy. Aztán lassan kioldódnak a csomók. Lassan minden kivilágosodik.
Megértem, hogy a saját rohanásom rabja vagyok.
A saját rohanásomat természetesen csak én állíthatom meg.
Ezért vagyok én a megoldás önmagamnak.
Ha nem rohanok, akkor a többiek sem fognak rohanni egy idő után.
 
Csak egy pillanat az életemből: A legelső munkahelyem legelső feladata az volt, hogy készítsek egy kimutatást, amit két ember egy hét alatt tudott volna elkészíteni.
Mindezt nekem egymagamnak kellett megoldanom egy nap alatt.
Persze kapkodtam, tepertem, akartam, de haladni nem tudtam. Úgy nem. Ezek a határaim voltak, és én megpróbáltam figyelmen kívül hagyni azokat. Erőmön felül teljesíteni.
Nem ment.
Ma már nem is bánom. Ma már örülök is neki.
Ma már nem rohanok. Ma már csak sietek, ha kell. De csak is a busz után
 

Na mindegy, mit értettél meg ebből, nekem most rohannom kell…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

roham

(Margarépa, 2010.05.03 21:21)

Nem hiszek a rohanásban...olyan mint az a bizonyos mentőgumi eszement elérni vágyása, az óceán közepén.:)Ha nem akarod őrülten és lelazulsz..eléred.
Amúgy meg a népi mondás is okos...busz után és nő után nem szabad rohanni...úgy is jön a következő:)bár ezzel tudnék vitatkozni.nahát