Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az evésről

2008.04.17
Az evés szent. Az étkezés ünnep.
Én is rosszul kezelem az ünnep ezen formáját.
Kevésbé vagyok itt tudatos. Ritkán vagyok igazán jelen étkezéskor. Ezzel tisztában vagyok. Amikor leülök enni, az elmém erőre kap. Sajnos engedem, hogy feléledjen.
Minden beindul bennem. Pörögnek a képek, és én engedem.
Pedig csak egyszerűen ott kellene lennem. Jelen lenni, ott, akkor. Csak megköszönni az ételt. Érezni a lényegét. Az ízét, a hideg-meleg játékát.
Az élet alapfeltétele az evés. Ha nem eszem, meghalok. Ha túl sokat eszem, akkor is lehetséges.
Belehalhatok egy ünnepbe? Hosszútávon, igen.
Távlatokban, igen.
Az étel egy ima lehet. Amikor egy pillanatra leállítom a világom kerekét. Amikor azzal foglalkozom, ami előttem van. Egy csoda mehet végbe.
Tőlem függ. Persze mindig is tőlem függött, de akkor is.
 
Vannak, akik keveset esznek. Ők kevesen vannak. Nem a harmadik világra gondolok!
Vannak, akik sokat esznek. Ők sokan vannak.
Aki pont megfelelően eszik, az nincs is.
Az máshol van.
Aki így eszik, az tudatos. Az megvilágosult.
 
Az elme és a test éhségét is külön érezhetem.
Csak figyelnem kell rá, figyelni magamra.
Ha jól figyelek, jóllakom.
A bizonyosság meghozza az étvágyamat.
És megadja a jóllakottság érzését is.
 
Az étkezésnél van egy pont, ami a legfontosabb: Figyelni!
És van két kérdés, mely folyamatosan koncentrálni kell:
Mit-mivel-mikor?
Mit mond a testem?
 
Figyelnem kell folyamatosan, mert minden pillanatban más vagyok. Van, hogy nem esik jól egy krumplipüré. Van, hogy kimondottan csak az esik jól. Millió és egy tézis van. Egyél így, egyél úgy. Szerintem neked kell tisztába jönnöd magaddal, hogy mit szabad és mi jó neked. Lehet, hogy alapozhatod valamilyen nézetre az étkezésedet, de az tuti, hogy megfejtened akkor is neked kell, egyedül.
Mit-mivel-mikor?
Ez egy szoros összefüggés. Hiszek Norbinak, és hiszek Istennek is. Hiszek neked, de legjobban magamnak hiszek. Hiszen én vagyok önmagammal 24 órán keresztül. Én tudom, hogy mit érzek. Az orvos, a természetgyógyász csak tippeket adhat. Csak kereshetik a megoldást. Lehet, hogy el is találják, de a bizonyosság nálad következik el. Összességében figyelve az étkezésemet tudom meg, hogy mi jó nekem, mivel és mikor. Lehet, hogy az, ami tegnap jó volt, az ma már kimondottan rossz. Figyelnem kell önmagamra.
Mit mond a test?
Neked mit mondd a tested, amikor megeszel egy Mekis kaját? Jó tudom, finom volt…ok, de mi van akkor, ha ezt folyamatában teszed? Mindennap…szinte mindennap. Valóban szüksége van akkora kalória mennyiségre a szervezetednek? Egy idő után megérzed, hogy más lett a bőröd illata is. („Szeretem a bőőőröd illatát…”) J
Mert a bőrön keresztül sokkal több dolog tud távozni, mint képzelnéd…és itt még az is próbál, ami egyébként nem tud. J
Ha azt mondja a tested, elég, akkor fogadd el. Fejezd be. Hagyd abba! Egyél később. Sokszor keveset? Talán. Mondd meg te. Hallgasd meg a véleményeket, próbáld ki őket, és te döntsd, melyik a legjobb neked.
Régen, amikor az első tisztítókúrámat kezdtem, az akkori barátnőm letette elém a salátástálat, és azt mondta. Most ez lesz egy hónapig. Egy hét után azt mondtam, ha ez a tisztítókúra, akkor én egy életen keresztül így fogok élni. Ezért érdekes a fogyókúra. Az csak egy időszak. Már az elején tudom, hogy nem úgy fogok tenni később. Csak most egy kicsit sanyargatom magam, aztán majd megint eszek reggel abból a jó kis káposztából, tejföllel, friss-meleg kenyérrel. Itt életmódváltás szükséges. Belülről. Még a szívinfarktusom előtt.
Hidd el, tudom miről beszélek.
A 30év körüli barátaim közül már kettő is a napokban esett át az első infarktusán. Persze itt a stressz az étkezés és a mozgáshiány együtt okozta ezt.
De ha figyelek a test jeleire, akkor ide nem jutok el.
 
Szóval étkezzünk tudatosabban, és élvezettel, mint egy ünnep. Közben figyeljünk a mértékletességre, a test jeleire és arra, hogy mit-mikor-hogyan eszünk. Ettől ez még értékesebb és „finomabb” lesz.
 
Ha volt részed olyan vasárnapi ebédben, amikor az egész család leült és együtt ebédelt. Amikor mindenki az asztalfőn ülőhöz igazította az időbeosztását.
Akkor még létezett pontosság, létezett tisztelet, létezett család.
Akkor valahogy az idő sem ment olyan gyorsan, valahogy rohanni sem kellett annyira.
Akkor még valahogy a leves is jobban esett.
 
Ezt csak én, csakis én tudom visszaállítani ezt. Csak én egyedül.
Ez az én felelősségem.
 
Ha önmagam számára megfelelően étkezem.
Ha megfelelő mennyiséget sportolok.
Ha az elmémre, gondolkodásomra, a lelkemre, az érzéseimre is folyamatos figyelmet fordítok, akkor az egészségem garantált.
 
Én a lélekkel foglalkozom. A lelkednek adok enni.
A léleknek is szüksége van az étkezésre.
Ha a lelked ebédel, akkor szeretetet, megértést, elfogadást, és sok más hasonló értéket épít be magába.
Ezért vagyunk egymásnak. Te nekem, és Én neked.
Azért, hogy táplálékot adhassunk, támaszt és segítséget. Egy olyan segítséget, mely előrébb visz mindkettőnket.
ÉN ezt gondolom a lelki ebédről
 
VICC:
- Drágám, hol találom a vacsorámat???
- A szakácskönyv 253. oldalán.
 

Az egész életünk a táplálkozásról szól. Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban, ami valamilyen módon a kajával kapcsolatos.
Például, amikor perecelsz egyet. Vagy elmész csak úgy céltalanul kolbászolni a városban. Vagy rizsázol valakinek, például abból a célból, hogy később megrépázd, de az is lehet, hogy ő meg utána megmogyoróz. Ilyenkor nem kell sokat tökölni, ha egyszer már lekenyerezted. Veled ne kukoricázzon. Persze ha kurva, akkor tejelned kell, mert kisajtolja belőled, ezt általában előre le is vajazzátok, amikor még úgy be vagy sózva, hogy borsózik a hátad, és nem gondolsz arra, hogy utána annyira fel leszel paprikázva, hogy majd' becsokizol. Aki ezt kitalálta annak eléggé káposzta feje van, de mivel csak rizsa az egész, mákja van.

2008-05-03 Kedves Rildikó, Nem is tudod, hogy milyen szemléletes voltál :) Az én elmém is lent maradt a földszinten...de csak azért, hogy a nyálam csorogjon...olyanokat írtál :) Azért ha vki nem úgy eszik, mintha imátkozna, azért nem botránkozunk meg remélem. De az utolsó mondatod azé' ott van! No megyek falok vmit:)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

rildiko@citromail.hu

(Ildi, 2008.05.02 13:03)

Azt hiszem az én elmém is sokszor kikapcsol evés közben. Mint pl. most, de hát mit tegyek ha szeretem a mákos gubát az eszem meg lent maradt a földszinten. Annyira kifárasztottam, hogy már nem tudott velem jönni a harmadikra. Tulajdonképpen ez az oka annak, hogy ész nélkül ettem meg a mákosgubát, előtte pedig a friss és meleg rozscipóból. Rettenetes, mennyi bűnt követtem el. Ha pl. feljött volna az eszem is, akkor csakis az ízéért, megkóstolom, kielégítve vele visszatarthatalan vágyamat. De még ezt is tudtam volna fokozni a elmémmel úgy, hogy meg sem kostolom, hiszen ismerem az ízét, ettem már nem egyszer. Igen, ez az elborult, tudat nélküli elme, mert ha mindezt végiggondoltam volna, már nem is eszem belőle, csak abban az időben, amikorra szántam.
Ezt tudom, mert végiggondoltam már nemegyszer tiszta fejjel és mégis van legalább annyi tudatnélküliség mint amennyi tudatosság.
Pedig az evésnek van szépsége, szertartása.
Egy barátom pl. az őrületbe kergetett az étkezésével. Megmelegítette az ételt jó forróra. Szépen megterített magának az asztalon majd több percen át csak kerülgette. Közben tett-vett és mindig vetett egy pillantást az ebédjére. Mikor már kellően ráhangolódott vagy talán tudatosította magát? leült és hihetetlen alapossággal elfogyasztotta az ebédjét. Én meg közben a hajamat téptem :))
Háát, hosszú utat kell még megtenni sokunknak, hogy éppen annyit együnk amennyit létünk megkíván.