Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az érzésekről és a piacról

2008.04.17
 
Egykor, amikor még az élet lassabb volt, amikor még az emberek nem voltak ellátva oly sok dologgal, mely elvonta figyelmüket, akkor még könnyebb volt az érzésekre figyelni, megérezni az új információkat.
Ma, amikor nem szükséges az érzéseinkre támaszkodnunk, amikor nem vagyunk kitéve életveszélynek, akkor az érzéseink egyre kevésbé számítanak, más a helyzet.
Talán azt is mondhatom, hogy nem számít.
Ha valakire gondolunk, akkor az nem biztos, hogy észre veszi, megérzi a titkos telefonhívásunkat. Ha az érzéseinket kívánjuk kifejezni, akkor sokszor akár érzékenynek, művészléleknek titulálhatnak minket. Azt állíthatják, hogy BAJ van velünk.
 
Megkeveredett ez a világ.
Megkeveredett, mert azokra az egyénekre kívánja rátolni a keveredettségét, aki érzékenyebb.
Aki, érzi és megérzi, ha valami nem frankó, ha valami nincs rendben.
 
Bár én a lélekről szólok.
Bár én az érzéseiddel foglalkozom.
Ez a világ ezt nem érti. Nem akarja érteni. Egyszerűbb nem értenie.
Inkább azt mondja, hogy „figyu, veled van a baj”.
 
Sajnos van, aki elhiszi. Elhiszi, hogy baj van vele, és ettől lesz is. Elsősorban azért, mert az érzékenyebbet könnyű befolyásolni, terelni. Másodsorban azért, mert az érzékenyebbek vannak kevesebben.
Ma még!
Igazából ezért is határoztam el, hogy leírom, amit érzek, ami bennem van.
Hogy TUDD: NEM VAGY EGYEDÜL!
Sokan vannak még…és igazából mindenki így van, csak ma még nehezebb ezt felvállalni.
Nehezebb az érzéseimet felvállalni, mert a belsőbb énemhez kapcsolódik, mint egy ésszerű érvelés.
Vigyázz, én az igaz, a valós érzésekről beszélek. Arról, ami valóban bennem van. Amit csak azért teremtek, hogy eltakarjak valamit előled, magam elől, az nem ide tartozik!!!!
 
Természetes, hogy az érzéseimet nem mindenkinek szükséges elmondani. Igen, de ha már beszélek róla, akkor vállalom. Akkor már ez csak arról szólhat, amit valóban érzek.
Ha téged nem szeretlek valamiért, akkor azt igen is merjem felvállalni.
Ez nem a TE utálatod! Nem! Ez az én nemszeretésem. Ez az én dolgom, az én gátam, az én félelmem. Erre gondolok.
 
Ezeket az érzéseket én kiteszem az asztalra. Kiteszem, hogy megnézd, megízleld, megtaláld magad benne. Mint egykor a piactéren. Ez az én árum, ez az én portékám.
Az érzéseim vagyok én. Ugyanis ezen keresztül látlak téged, látom a világot.
Gyere velem és ízleld meg az almáim, az érzéseim, szabadon!
 
VICC:
(Piacon)
- Egy almát kérek!
- Kettő lett, maradhat?
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.