Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A határokról

2008.04.17
Van, hogy érzem a határaimat.
Van, hogy nem is létezem, csak valami rezgés vagyok.
Valami, ami minden.
Határozd meg szavakkal…
…mondd el egy pontnak, hogy mi az, hogy gömb.
 
Anno, amikor szüleim megtanították nekem, hogy meddig ér a takaró, és mennyi pénzt keres a család, vagyis mennyit lehet egy hónapban költeni…meghatározták a határaimat.
Meghúzták a határokat ott, ahol az ö határaik is voltak.
Ez számomra természetes volt, mert ők ebben éltek.
Természetes lett, mert bele születtem.
Ekkor azt éreztem, hogy ez a Világ. Minden addig tartott, ameddig Apám, és Anyám mondta.
Aztán felnőttem.
Férfi lettem, elköltöztem, és egyedül vagy párban valakivel éltem.
A határokat azonban megtartottam.
Azt gondoltam, hogy a felelősségteljes-férfi munkát keres, és dolgozik, hogy eltartsa családját.
Azt gondoltam, hogy én nem tudok egy hónapban megkeresni egy millió forintot.
És így tovább…
 
Aztán amikor rájöttem, hogy ezek a határok nem az én határaim, akkor elkezdtem végre a magam módján működni. Úgy működtem, ahogy valóban én akartam lenni, létezni.
Szükségesnek éreztem, hogy újra kipróbáljam a határaimat, és hibázzak.
Hogy ÉN hibázzak.
Hogy érezzem a következményeket, az életet.
 
Ekkor kezdtem élni. Ekkortól számolom önmagamat.
Ekkor megjött a tudatosságom. Rájöttem, hogy létezem, és amit mondok, annak súlya van.
Ha sírok, mások is sírnak.
Ha nevetek, akkor mások is tudnak velem, vagy rajtam nevetni.
Ekkor minden kivirágzott, és egy őrületes változás indult bennem.
Kimondtam, hogy mire gondolok, és véleményt mertem alkotni önmagam. Magamat adtam, és élveztem, hogy az vagyok, aki.
Tudtam, hogy nem vagyok tökéletes, de tetszettek a hibáim.
Mert az, másoknak úgy, és annyi nem volt.
Ekkor jöttem rá, hogy mindenki lehetne így.
Csak mernie kellene meglépni, átlépni saját határait.
Persze azért az hozzá tartozik, hogy ezeket a határokat én próbáltam úgy átlépni, hogy mások határai kevésbé sérüljenek, de természetesen előtérbe maradjanak, és megvalósuljanak a saját elképzeléseim.
 
VICC:
Zölderdőben pirostojás,
Ibolya meg minden,
Fogadjunk, hogy ha ott megállsz,
Eltalállak innen!


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.