Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A harcosokról

2008.04.17

A harcosok ma is léteznek.

Az igazi harcosok mindig is léteztek.

Pedig a harcos, az igazi harcos a békét szolgálja.

A harcos a harcnak szenteli magát, de mégis leginkább a békéről szól.

A harcos, ha harcol, a békét hozza létre. Ha harcol, akkor az a pillanatról szól. Aztán, mint amikor elvágták a pillanatot. Már vége is. Mintha nem is lett volna.

 

No ezt nem tudjuk még tisztán kivitelezni. Én legalább is nem.

Amikor harcolunk a testünk, a lelkünk is belead mindent. Akkor harcolunk, mint állat.

Még azt is lekaszaboljuk, akit nem kellene. Ütünk, vágunk.

A bennünk levő harcos, nem ismeri a harc tisztaságát, tiszteletét. Nincs benne alázat.

Az alázat és a harc régen összetartoztak. Lásd a szamurájokat, az első világháború „tisztaságát”. Az indiánokat. A másokat tisztelőket, az ellenfelet elfogadókat.

 

A mai harc nem pozitív értelmű. Elsősorban nem az.

A mai harc, gyilkos. A mai harc már eleve fejetlen. A mai harc, eltipró, megsemmisítő.

A mai harc a korlát, a határ egyik oldala.

 

Az egyenes és tiszta harc a másik oldala a korlátnak. A másik oldal már a múlté.

Ma ezt kell megtapasztalnunk és lennünk, élnünk benne.

Ez nem engedi meg, hogy mi is úgy harcoljunk, ahogy egy kegyetlen kor megkívánja tőlünk. Ez arra figyelmeztet, hogy lássak tisztán. Ez arról szól, hogy értsem meg, és lehetőleg kivitelezésem legyen más, mint a többieké. Nem elhatárolódni kell! Látni szükséges!

Érezni szükséges!

 

Mivel a harc is fejetlen, a benne levő harcos is az.

A harcos pedig régen tiszta volt.

A mai harcos, gyilkos.

A múlt harcosa a béke záloga. Tiszta, egyenes, gyors és hatékony. Sem melletted, sem ellened. Az ideáért van. Bocsánat, volt…

 

A harcod legyen tiszta.

Ha így lesz, az igaz harcosok előbb eljöhetnek.

Ekkor ez is letisztulhat, megújulhat.

 

Létezik egy belső és egy külső harc, mondja a Korán. Szerintem csak belső harc létezik. Velem te nem ütközhetsz. Velem te nem csatázhatsz. Én te vagyok! Te csak önmagaddal harcolhatsz. Én csak magammal harcolhatok.

A világgal nem lehet harcolni. A világ az, ahol én élek, ahol te élsz. Ez az enyém, ez a tied, az a mi világunk.

Ha harcolunk benne, elpusztítjuk.

Elpusztítjuk a világunkat. Nem egymást. Nem én téged, vagy te engem. Egymást!

A világunkkal együtt.

Ez folyik éppen, csak annyira győzni szeretnénk, vagy életben maradni, hogy nem állunk le. Pedig csak meg kellene állni, ránézni a helyzetre, és azt mondani: „Elég”.

Ekkor születik meg a harc. Szerintem ekkor kezdődik. Szerintem ez a kezdet. A pillant kezdete, önmagunkkal.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.