Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Gyermekről

2008.04.17
A gyermekről nem tudok semmit.
Ő egy Nyitottság, ő az Egy.
Hogy mondhatnék róla bármit is?
Ha kimondom, már nem lehet igaz.
 
Azt szeretnénk hinni, hogy lehet őt jónak, vagy rossznak nevezni.
Ő minden pillanatban jó és rossz is egyben.
Akkor lesz az egyből kettő, amikor én megtanítok neki valamit, amikor kimondom, hogy jó, vagy rossz. Csak ettől.
 
Ha megcsodálsz egy gyermeket, ő visszacsodál téged. Nem azért mert kérted tőle! Pusztán újdonság vagy számára, és az is újdonság számára, hogy meg kell csodálni valamit, ami önmagától van. A maga természetességével.
 
Félj a gyermektől!
Félj tőle, ha azt gondolod, hogy előtte bármit is el lehet titkolni.
Félj tőle, mert ő mindent tudni, érezni fog.
Nem kell mondanod semmit!
 
Miért nézel ilyen kérdően?
A másik gyerekén miért látod ezt ilyen egyértelműen te is?
A sajátodon miért nem?
 
Pusztán a létezéseddel, csak azzal, hogy vagy, „informálod”
Imááááádom ezt a nyelvet!
Veszed?
IN-FORMÁL
 
Csak azzal alakítasz rajta és adsz neki, hogy ülsz a fotelban és olvasol.
Nem fog kérdezni semmit. Csak figyel. Érez.
Tudni fogja, hogy épp milyen hangulatban vagy, hogy mi jár a fejedben.
Egyetlen szó sem hiányzik kettőtök közül, sőőőt.
A szó csak összekavar.
A szó a te világod.
Az érzés az övé.
 
Keress egy üres sörös dobozt, dobj bele követ, köss rá madzagot. Ezt az egész szerkezetet húzd magad után, mintha a világ legnagyszerűbb játékát húznád magad mögött.
Te!
Te élvezd!
Hááát, elkönyörgi tőled! Igaz, Árpi?
 
Másik gyerkőccel próbáld ki, hogy ugyanezt a szerkezetet unottan, és töltés nélkül vonszold magad után.
Rád se bagózik. Talán belerúg a dobozba. Az már jobban fogja érdekelni, de a szerkezet biztos, hogy nem.
 
Ő nem a játékot, mint tárgyat, érzékeli a világot.
Ő az érzést találja meg benne.
Nem azért köti le, mert színes, és mert beszél.
(Egy ideig persze ezért is. De ez hamar elvész)
Azért fogja magához kötni, mert érzelmi szálai vannak vele.
 
Játssz Vele önkéntelenül!
Először rádcsodálkozik.
Jééé, így is tud egy felnőtt játszani?
Aztán, ha érzi, hogy te rá sem figyelsz, játszol tovább…
…bekapcsolódik. Játszik. Veled, melletted.
Ekkor tapasztalhatod meg, hogy mit vesztettél el.
Az önfeledtségedet. A boldogság ezen érzését.
Szerezd vissza! Tied, nem veszett el igazán. Benned van.
Egy gyerek kihozza belőled bármikor, csak te legyél kész rá.
 
Senki nem fog kinézni téged a játszótérről, ha egy gyerekkel játszol.
Legfeljebb az apukák, anyukák fognak áradozni rólatok.
De te csak foglalkozz magaddal. Légy játszótárs.
Ha meglátlak, a mosolyom neked fog szólni, a játékodnak.
 
A gyermek a legnagyobb tanító.
Nem te tanítod!
Ne feledd soha!!!
 
Ő tanít téged.
Tégy bármit. A tanítód mindig gyermek lesz.
 
Engedd hát be. Fogadd tisztán, hogy megérezd a tisztaságát. Az elvárásaidat tedd a polcra egy kicsit. Csak legyél vele. Legyél anya/apa, de csak figyelj. Figyeld őt, a helyzetet, magadat.
Aztán ne figyelj. Csak legyél. Boldog. Olyan hullámban jön majd, hogy nem is tudod megállni egy könnycsepp nélkül.
Ja, persze…lehet, hogy lenyeled, de akkor is. Attól az még ott lesz.
 
De hát mit mondom én ezt neked?
Fuss, és tedd próbára…
…magad!
 
(Ha most nem magamhoz beszéltem, az azért van, mert szeretném, ha megtapasztalnád magad. Ne hidd el egyetlen szavamat sem! Te legyél a meghallgató, és te legyél a döntőbíró is. Tényleg, mikor hintáztál utoljára?)
 
VICC:
„Hat hónapos terhes voltam a második gyerekemmel, amikor lányommal elmentünk egy kicsit vásárolni. Bementünk egy baba-mama boltba is, hogy szoknyát vegyünk nekem. A gyerek egy ideig nézte, ahogy a tükörben sürgölődöm, majd megjegyezte: Nagyon kövér vagy, Anya. Kedvesen elmagyaráztam neki, amit úgyis tudott, hogy egy kisbab van a pocimban, attól látszik nagynak. Erre pikírten hozzátette: "és a popsidban mi van?"


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ez most

(DJH, 2009.04.03 14:34)

pont jókor került elolvasásra... :)))

Köszönöm!