Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A felelősség vállalásáról

2008.04.17
Ma…
…ilyen…
…ez…a…
…Világ…
…senki nem vállalja a felelősséget.
Még én sem.
Én is inkább elbújok, és egyedül vagyok. Inkább, mint veled legyek, és megtapasztald, hogy milyen kevés vagyok…és én próbálok neked egy könyvet írni valamiről.
 
Persze azért már más a helyzet ma. Bennem más.
Ahhoz képest, hogy aki voltam, mennyire vállalta a felelősséget…hát ahhoz képest sokat változtam.
A viszonyítás azért ott van. Mit-mihez? Mindent lehet csiszolni. Kérdés, hogy mikor szükségesebb azzal foglalkozni, hogy a részletek egésszé álljanak össze. Vagy tovább keressem a részleteket? Csiszoljak még?
Döntsd el magad, menni fog!
 
A felelősség vállalás már nehezebb cucc.
Miért?
Mert, senki nem tanította meg nekünk. Nekem biztos nem.
Nem azért, mert Apám képtelen volt!
Azért, mert Apám Apjának sem mutatta meg senki.
 
De mi is valójában a felelősség?
Mit akarok én valójában bevállalni?
 
Ha csak a nyelvet veszem, a magyar nyelvet, és annak képeit, akkor…
…akkor a vállamra veszem azt a valakit, aki a felelős…azt, aki megválaszol, és tisztában van, tudatában van. Vagyis a tudatosságot jelenti.
Szerintem, ha vállalom a felelősséget, akkor tudatosságot vállalok, tudatos leszek.
 
Amikor én rájöttem, hogy nem vállalom a felelősséget, akkor ez számomra egy kimondottan fájdalmas és nehéz időszak volt. Egy olyan pillanat, amikor legszívesebben nem is lettem volna ott, a helyzetben.
Egy barátom hívta fel rá a figyelmem. Egyszerűen belemondta az arcomba.
„Te nem vállalod a felelősséget a tetteidért!”
Kész is voltam.
„Hogy mondhat ilyet ez a szemét?”
Hisz a barátja vagyok, akkor meg miért?
 
Igaza volt!
Igaza, a fene egye meg.
 
Azóta igen is vállalom a felelősséget.
Ahhoz képest, ami akkor volt. Ahhoz képest vállalom. De ahhoz képest, amit szeretnék, ahhoz képest még nem. Ezt még csak most tanulom. Most, rajtad keresztül, de magamtól.
 
Vállalom a felelősséget!
Vállalom miattad, de nem helyetted.
Vállalom magam miatt, de nem magam helyett.
Vállalom. Azért mert megértettem, hogy aki nem vállal, az nincs. Az nem él. Az nem létezik. Az nincs veszélyben, annak minden a Másikról szól. Rólad!
Arról, hogy ÉN nem, TE,….TEEEEE.
Ez voltam, anno.
 
Ma tisztában vagyok vele, hogy felelősséget vállalni csodás.
A felelősség az élet.
Nem fáj, hanem simogat.
?????
Pedig igen!
Miért?
Mert, ha nem vállalom a felelősséget, akkor önmagammal kerülök ellentmondásba. Lehet, hogy nem látszik, és nem érzem…de csak egy ideig. Lehet, hogy el tudom rejteni, még magam elől is, de azt is csak egy ideig.
EcCer’ elém áll! Itt vagyok, he…te teremtettél, nézz rám.
Csak én dönthetem el, hogy a kicsivel szembesülök, vagy a nagyot szeretném viszont látni.
 
Simogat, mert még kicsi, mondhatom kicsinke. Még ő néz fel rám, mint teremtőjére, és kíván megfelelni nekem. Néz, és azt kérdi, de figyu má’, hát ki vagyok én?
Ha rá merek nézni, akkor ő egy csodás kis valami, ami azért jött létre, hogy olyan legyen, mint a gyerek. Szeressen. Ha érzi a támogatásomat, és azt, hogy érzem, hogy jelen van. Akkor tisztában van azzal, hogy nincs értelme hatalmasat játszani, hisz elfogadom a jelenlétét. Létezhet. Tapasztalhat. Megnyilvánulhat.
Ez elég számára. Ezért jött ő is létre, mint én. Tapasztalni.
 
Ellenben, ha nem vagyok hajlandó tudomásul venni őt, akkor igen oda teszi magát. Ficánkol és mutatja, hogy mekkora a mellszélesség náluk, Felelősség országban.
Ettől akárki beszarhat. Ez kemény helyzeteket szülhet.
 
Ha ebben a világban mindenki vállalná a felelősséget, akkor minden megváltozna.
 
Azt merném mondani neked, hogy figyelj, azért szeretlek, mert már majdnem olyan fontos, vagy nekem, mint én önmagamnak. (No majd ezt azért még jobban körbejárom még)
 
Ha vállalnám a felelősséget, akkor ez a világ azonnal megszűnne létezni. Mert ez a világ nem vállal semmit. Nézd meg az ügyvédeket, a papokat. Csak a meghülyült ember vállalja be önmagát. Azt, hogy megzavarodott. Inkább lett bolond, mint ügyvéd.
Nem, nem arról van szó, hogy kell ügyvéd, vagy sem. Arról van szó, hogy pl. ma mindent és mindenkit meg lehet forgatni. Be lehet perelni Istent. Azt lehet mondani, hogy egy sötétített üvegű, fekete Audi A8-on azért van mozgássérült matrica, mert az az ember szellemi sérült. ÉS EZT NEKEM EL KELLENE FOGADNOM.
Hát egy fenét!!!
 
Persze nem állok ki az Audi elé. Nem ez az én harcom, de mutat valamit számomra. Nekem kell változnom. Ez a világ nem fog. Én fogok. És ettől a világ is. A kicsitől a nagy felé. De látnom kell közben a teljeset, és közben érzékelnem kell a részleteit.
Nekem ezért kell felelősséget vállalnom.
Nekem ezzel kell elszámolnom majd, feléd.
Nekem ez a harcom, ez a sárkányom.
Az, hogy megmutassam magam, és megmutassam neked, van lehetőséged választani. Rajtad áll a dolog. Te döntesz. Felelősséged van! Bazi felelősséged. Még akkor is, ha nem vagy tisztában vele.
 
Egy Gyurcsány, egy Orbán nem tud felelősséget vállalni. Ők rólam, rólad beszélnek. Értem, és érted tesznek mindent. Vedd észre, ők már nem önmaguk. Előttük már csak a cél lebeg. Nem az út a lényeg bennük, hanem a cél. Elvesztettek sok-sok mindent.
Leginkább önmagukat.
Ők már régóta sok-sok kicsi TE-ből állnak.
Egyedül Én és Te létezünk a felelősség vállalásnak.
Már csak engem és téged tud csak megsimogatni.
 
Vállalj hát kis felelősségeket az elején. Megérzed az ízét, garantálom. Szeretni fogod, ezzel is tisztában vagyok. Megváltozik egy csomó minden, ez meg tuti.
A húzósabb felelősségvállalások majd maguktól mennek már.
Elmúlik a teher része. Magától jön a simogatás.
Amit önmagadtól kapsz. Általa.
 
VICC:
Egy részeg vizel a parkban.
Egy nő elmegy mellette és azt mondja: "Micsoda állat!"
Mire a részeg: " Nyugi, nyugi, tartom!"



 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Már

(DJH, 2009.06.07 17:43)

úgy várom a simogatást!
Még nem jött...
Magától jön? :)