Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az energia szolgái

2008.04.17

 

Olvasom Feldmárt és elindította bennem a lavinát.

Jesszuska!

Hát ez az, ezt kerestem.

Olyan rövid lélekébresztőt fújt, de ez nekem biztos szól. Talán téged is érdekel.

Az energia ma életünk meghatározója.

Nekem több ok miatt is. Nekem elsősorban azért, mert energiákkal dolgozom. Akár bevallom neked, akár nem. Akár beszélek róla veled, akár nem. Akkor is így van. Egy olyan rendszerrel dolgozom, amit én sem ismerek teljesen, igazán. De senki nem is fog ismerni. Itt nem a megismerés a lényeg. Itt az érzés a lényeg. Az, hogy bízz bennem, és én bízzam abban, amit valahonnan…mondjuk…fentről kapok. Olyan ez, mint a zenekar. A kotta, a zenész és a karmester. Mindenki követ valamit, valakit.

Nekem az energiát kell szolgálnom, én azt követem.

Pozitív értelemben.

Ahogy András írt róla, az a behatárolódásunk alaptézise.

Amit ő mond, hogy azért vagyunk ilyen elviselhetetlenül meghasonult helyzetben, mert ki vagyunk téve a technikának és ezen keresztül az energiának. Energiára van szükségünk, hogy fenn tartsuk a fejlődést. Hogy mobilt, hogy tévét és rádiót töltsünk. Hogy világítsunk éjjel, mikor „nem látunk”. Hogy hűtőt üzemeltessünk.

Persze, nem mondom, hogy ez rossz.

Fenét! Így legalább én is tudok mosni

Egy dolog azonban tök igaz. Ki tettük magunkat valaminek, és ennek rabszolgáivá váltunk.

 

Gondold el, hogy mi lenne, ha nem akarnám azonnal tudni, hogy merre jársz. Ha megelégednék azzal, hogy veled biztos minden rendben és este a munka után úgyis látlak, beszélek veled, és megsímogathatlak, akkor mi lenne? Mi lenne, hát semmi. Minden úgy lenne, mint azelőtt. Az előtt, amikor még nem volt mobil. Vagy villany, vagy mosógép.

Érzem ám, hogy ragaszkodsz. Fogod már a hónod alatt a kis kütyüdet, és szorítod. Pedig nem kell. Nem veszi el a Bácsi! Tied lehet.

Ne forgolódj…mondja a vers…rólad van szó!

Persze jobb lenne nem ilyen apró részletekig levetíteni a dolgot, mert akkor könnyedén meglátod a megoldást, amit mondani szeretne András nekünk, de én nem hagyom ki.

Vagy mindent, vagy semmit! Fenét! Pont itt a lényeg. Minden addig jó, amíg egy bizonyos határon belül tartom. Ha szeretlek, de annyira, hogy az alatt te már összezuhansz, akkor ez most jó, vagy nem? Látod?

Ha lélek nélkül próbálunk megoldani valamit, akkor az nem fog menni. Ugyan annyira nem, mint amikor ma valamit technika nélkül próbálunk meg.

Egyik nem megy a másik nélkül.

 

Az energia bennem van, benned van, mindenkiben van.

Az energiát, ha önmagunkon kívül helyezzük, akkor probléma lesz, mert az a mienk.

 

Természetesen ezt már egyesek felismerték és elköltöztek vidékre, és olyan életet élnek, ami még század elejinek sem mondható! De én nem ezt mondom, hogy ez a megoldás!!! Ez nem!

De te érezni fogod, hogy hol a te közép utad.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.