Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Apáról és az Anyáról

2008.04.17

Miért írtam előre az Apát, és utána az Anyát?

Hogy nem tisztelem az Anyát? Fenét!

Csak itt nem nőről és nem férfiról van szó. Persze arról is, de elsősorban Apáról és Anyáról van szó. A Felnőttről, a Családalapítókról, a Fenntartókról van szó.

 

Sok mindent lehetne itt írni, de elsősorban a kapott irányokról és arról, hogy a Szülőknek az a „feladata”, hogy elrontsák az életünket.

Nem érted, mi?

A Szülők nagybetűt érdemelnek!

Tisztelet nekik, ha felnevelnek, ha gyógyítanak, ha ápolnak, ha együtt sírnak és együtt mosolyognak velem. Ők ebből a tiszteletből élnek. Ez nekik a felhajtóerő, az energia.

Ha Szüleid élnek, akkor mondd el nekik, hogy miért tiszteled és szereted őket, amíg még megteheted.

A Szülők „feladata” kettős. Elsősorban megpróbálják megmutatni nekem azt, hogy miképp lehet élni ebben a világban. Amúgy meg „elrontanak engem”, hogy rájöjjek önmagamra. Hogy legyen esélyem kijavítani a hibákat. Hogy tudjam, most már én vagyok önmagam vezetője, senki más.

(Nézd a szülő szemszögéből. Bármit teszek érted, akkor is lesz olyan, ami neked nem jó. Nem azért nem, mert rosszat akarok. Azért, mert te általam jössz rá: ezt én másképp szeretném.

Pl.: Ha Apa vagyok, és alkoholfüggő vagyok, akkor Gyermekként tudni fogom, hogy mit nem akarok magamnak majd a saját családomba…pl., de sorolnád te tovább?)

Ezért „ront el” a Szülő téged, engem és mindenkit. Ezt nem direkt teszi, ahogy én sem direkt fogom majd a gyermekemmel tenni. Ennek a kapcsolatnak ez a természete. Így természetes közöttünk.

 

A Szüleim megmutatták, hogy meddig ér a takaró, ha pénzről van szó, ha Családról van szó, és meddig mehetek, ha munkát akarok magamnak. Megmutatták a szépségét és a nehézségét az életnek, a saját életüknek. De ez régen volt!

Tegnap volt. Tíz perce volt.

Régen volt!

 

Ma már ma van. Ma már minden másképp van.

Ma nem Ők vannak Velem, hanem ÉN vagyok önmagamban!

 

A pszichológusok, terapeuták jutnak el sokszor oda, hogy Anyád nem enged el, hogy Anyád miatt nem megy így, meg úgy neked.

Oda miért nem jutnak le, hogy az akkor volt. Akkor kicsi voltál és védtelen.

Oda miért nem jutnak el, hogy most már felnőtt vagy, és én felelek önmagamért?

Hogy már nekem kell megoldani Anyámat is, mert szegény már olyan idős, hogy nem is tud magáról. (mondjuk…mert különben szerencsére egy cseppet sem igaz)

Az Apa és az Anya a kiindulásom. Az Apa és az Anya az utam része.

Az utam azonban magányos. Ezt nekem kell megoldanom.

Meglátnom, hogy mit tett Anyám, Apám. Azt is, hogy miért tette. Ez a legjobb lehetőség, hogy ha nem merek magamra nézni, akkor legalább rajtuk keresztül megérezzek valamit az utamból, önmagamból.

 

Csak szeretném megköszönni mindazt a jót és „elrontottat”, amit értem tettetek!

A nagyszerűségetek számomra példa! Csók érte!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

henibaranyi@vipmail.hu

(Heni, 2008.11.05 18:40)

Fura, hogy ehhez nincs hozzászólás... Szívemből szóltál itt. Köszönöm!