Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az alaptézisemről

2008.04.17
Van egy alaptézisem, melyet mindig, mindenkivel tartok.
Így szól: ”Szeretlek”
Persze ezt a szót körbe kell járni, mert bár a magyar nyelvnél nincs kifejezőbb, de ezt a szót, hogy „szeretlek” mérhetetlenül sok értelemmel lehet felruházni. Ellentétben azzal, hogy szeretni igazából csak egyféle módon lehet.
Ebben az esetben megint a szó és az írás több és kevesebb is egyben, mint az érzés, ami bennem van, amikor kimondom, vagy leírom magát a szót.
Ha kimondom, leírom, akkor máris más lesz.
Ha bennem van, és az érzésemet adom, akkor teljesen egyértelmű, hogy mit érzek.
Ebben az esetben úgy tudom meghatározni, mint az elfogadás, tisztelet, egység ötvözetét.
Ugyanis, ekkor-például ezt a valakit- elfogadom, a véleményét, a személyét, úgy ahogy éppen van, ahogy létezik.
Tisztelem, mert mindenkit tisztelek, ahogy önmagamat is tisztelem. Hiszen Isten lakik benne is.
Egynek vallom magam vele, mert összetartozunk, mindenki mindenkivel.
Mégis mindezt az egységet egy szóval „szeretlek”-nek hívom.
Egyetlen szóval kifejezve, ugyanis az érzés is egyetlen bennem.
 
Persze azt egyszerű belátni, ha valakit valóban és önmagában is szeretek. Akkor érdekesebb a dolog, ha az ellenkezőjét érzem valaki iránt. Amikor nem tudom egyből, és önmagától szeretni. Akkor van szükség a tudatosságunkra.
Ekkor jön az adott helyzet.
Amikor az adott személy elhoz egy helyzetet, és elém rakja.
Amikor rálép a lábamra a buszon, és még csak meg sem fordul, hogy azt mondja, bocs.
Máris érlelődik bennem az érzés, hogy, basszus, hát ez még csak észre sem vesz…és még a lábamra is lép…és végül csak oda sem fordul, hogy együtt érezzen velem. Nem értem én ezt az embert.
Pedig, ha engedem, akkor kiderül, hogy miért jött a helyzet. Általában mondhatjuk, hogy azért, hogy legyen lehetőségem megoldani, és megtapasztalni valamit. Illetve tanulnom valami újat. Beépíteni és többé, jobbá válni általa.
Nem általánosságban gondolkodva, pedig mindenki maga találja majd meg a magyarázatát, önmagának. Ez már önismeretet és „szeretetet” igényel.
 
Ja, mondtam már, hogy érzem, amit érzel?
Végig mentem rajta!
 

 

 

Kívül derű, belül erő és nyugalom,
Odaadom magam, belém jöhetsz,
de uralkodni nem tudsz felettem,
mert nem gyengeségből,
erőből engedem, hogy bennem élj!
 


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Mennyivel

(DJH, 2010.09.19 18:47)

másabb most ezt olvasni, mint másfél éve :)))

DJH

(Csab, 2009.04.20 12:04)

Ennek örülök...
A véleménycsere pedig remélhetőleg mindkettőnket "megold" :)

nincsenek véletlenek :)

(DJH, 2009.04.19 17:41)

Azt szeretem az oldaladban, hogy "véletlenül" mindig oda kattintok, amire keresem a választ. :)))
(Bár az utolsó előtti mondatoddal vitába szállnék, de nem most, majd egyszer, ha alkalmam lesz rá...)

Köszönöm!