Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az aggódásról 2

2008.04.17
Aggódtam én már a szüleim miatt.
Azért, hogy mit szólnak, ha nem leszek jófiú, vagy kellően udvarias.
Aggódtam a szeretetlenség végett, és az el nem fogadásért.
De aggódtam már lehetetlen dolgok miatt is.
Megjártam sok oldalát, míg eljutottam oda, hogy ezeket megtapasztalva felismerjem önmagam gátjait. Ezzel feloldva sokév tevékeny aggódását.
 
Ma is aggódom, igen.
De ma már más a helyzet.
Ma már csak egy pillanatra aggódom.
Addig, míg rá nem jövök, hogy MOST indul.
Amíg meg nem tapasztalom az itt és most érzését.
Mert amint eljön ez a pillanat, az aggódásom elvész. Mintha nem is lett volna. Megérzem a megoldásomat, és már ITT is vagyok. A jelenben. Látom, hogy nehéz a helyzet, de bízom magamban, a helyzetben és a mindenség hatalmában. Abban, hogy a kapott, imaginált valami értem jött létre. Én hoztam létre, és ez az én gyarapodásomat szolgálja. Képes vagyok a jelenre figyelni, jelen lenni. A kis lépésekre figyelek, és folyamatosan lépek a megoldás irányába. Apránként érve el azt, amiről nem is tudom mi is valójában. Csak lépek és lépek.
Teszem a dolgom. Vagyok.
Megváltoztatva helyzetet azzal, hogy nem koncentrálok külön semmmire. Nem figyelek kifelé. Befelé nézek. Minden lelassul. Szinte megáll, s nekem mint a lassított filmen, mindenre jut időm. Szépen sorjában. Mérhetetlen nyugalommal, és átéléssel. Vagyok.
 
2008-02-21
Szerintem egy szülőnek a legnehezebb ebből a szempontból.
Mert átéli a kis jövevény minden tehetetlenségét. Felelősséggel létezik irányában. Ő hozza létre a gátat és a megoldást is a gyermek számára. Minden pillanatban mellette van. DE ez lehetőséget ad a teljesség és az Univerzális energia, irányíttatás megtapasztalására.
Ezért én külön felnézek rád, ha Anya, vagy Apa vagy.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.