Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Arról, hogy miképp lehetek tudatos és szerelmes egyszerre

2008.04.17
Végre!
Egy kérdés, mely túlmutat azon, hogy tudatosság.
Mikor vagyok egyszerre tudatos, és szerelmes?
Az egyik azt gondoltam, hogy a világi dolgokat rejti, tartalmazza.
Mint egy zacskó, melyben Dolgok vannak. Tudatosságok.
A másikba meg csak érzések kerülhetnek. Mint egy szívbe, egy lélekbe.
Erre jön a mindent megdöntő szerelem.
Jáj!
Ekkor éreztem meg a választ. Ezen keresztül.
Nem, nem értettem. Ezt nem lehet kizárólag megérteni. Ebben érzés és értelem egyszerre van.
Ha hajlandó vagyok érteni és érezni egyszerre, akkor menni fog.
Működik!
Lehet, hogy nem fejtem meg minden oldalát, de nem is ez mozgat.
Egyszerűen csak jön.
Valakin keresztül. A kérdés, az érzés, a válasz. Az egész együtt most kerekebb, teljesebb.
 
Ha már voltam szerelmes, és érzem, hogy szerelembe eshetek, akkor ezt engedem, megélem.
Ha már voltam tudatos, és tudom, hogy tudatos vagyok. Akkor ezt is engedem.
Ha egyszerre tudatos és szerelmes akarok lenni, akkor az kívülről jön. Vagyis ott az akarok szó. Valamit szeretnék összeilleszteni, mint a Legóban. Ami nem összeillő. Tologatom egymásnak az oldalait. Próbálom, erőltetem. Nem megy. Csak nem megy.
Persze, hogy nem. Hisz kívülről közelítem meg. Az eszemmel.
Tudatos vagyok, pont.
Szerelmes szeretnék lenni, pont.
Egyszerre akarom, pont.
De nem megy, pont.
Szerintem először is legfontosabb, hogy engedjem meg magamnak, hogy jöjjön.
Jöjjön a szerelem. Jöjjön, ha jönni akar, ha úgy érzi, hogy itt az ideje. Aztán jöjjön a tudatosság. Akkor, vagy előtte. Ahogy jönni szeretne. Ütemben, előtte, utána, bárhogy!
Nekem csak az a szerepem, hogy itt legyek, és átéljem mindezt. Hogy megtapasztaljam.
Megtapasztaljam valakivel.
Mert egyedül nem megy.
Mert ez nem az enyém, ez mindenkié, de itt legalább kettőnké.
 
Hogyan legyek tudatos?
Fogggalmam sincs.
Csak figyelek, és majd jön a ki’csávó.
 
Hogyan legyek szerelmes?
Azt tudom!
Beletekeredem a csajba, és már ott állok előtte, lógó nyelvvel, és feldobott talpakkal, nyakig belezúgva.
Bevonzom. Jön, mert jönni szeretne.
Jön, mert szeretném, ha jönne.
Szeretni azt tudok. Csak fontos, hogy szívvel, lélekkel, vagy birtokolva?
Ez az…
Igen ám, de mire jövök most, itt rá? Mit érzek meg ezen a gondolaton keresztül?
Arra, hogy nem Te vagy a szerelmem tárgya.
Nem téged szeretlek.
Nem tőled esem hasra, mint Julis a talicskától.
Nem, nem…
Magamtól!
Bizony, magamtól ám.
Azt szeretem, ami melletted vagyok.
Abba vagyok igazán szerelmes, aki általad vagyok. Csak rád vetítem ezt.
Ezért is múlik el a szerelmem. Mert elmúlik a lila köd, a derengés. Jön a felismerés. Felülkerekedik a tudatosságom. A testiség háttérbe szorul. Eljutok a szeretethez.
No tessék, akkor uzsgyi tovább, keresek valami másik csajt. Másikat, akit szintén fel lehet tenni, oda fel. Lehet csodálni. Csodálni a nőiességéért, a szeretetéért, akármiért.
 
Egy dolog maradt ki.
Ha szerelmes vagyok, akkor nem mérlegelek. Akkor bizony beleugrom. Bele a kapcsolatba, a csajba, mindenbe. Tudatosság nélkül. Félelem nélkül.
Itt a nagy kérdés. Eddig végig gondoltam. De szerelmes nem voltam. Mert csak tudatos voltam.
Legyek hát szerelmes, és aztán legyek tudatos?
Ez az út talán megmutatja a másik oldalt is? Talán.
 
Mit számít?
Én érezni szeretnék! Érezni a szerelmet, a tudatosságomat. Bármit. Amikor érzek, akkor élek. Én ezt szeretném. Ha fáj, ha nem. Érzek. Élek.
A szerelem elmúlik. A szerelem jön, megy. Egy csodás állapot, de az a lényege, hogy átrendezze a dolgokat bennem, körülöttem. A szeretet már más. Az már egy mélyebb érzés.
Szerelemből a szeretetbe jutni, az már igen. Engedni, megszeretni valakit, magamat rajta keresztül. Az már igen. Félek? Persze! De eddig sem haltam bele semmibe. Nem is fogok. Az érzés, ami bennem van, az nem. Az mindent bír. Az örök. Az az enyém! Sajátom. Hoztam, és viszem is magammal tovább. Az én vagyok.
Ha szeretlek, és te már nem szeretsz, akkor is él az én szerelmem, szeretetem.
Velem marad. Megbizserget. Átmozgat. Megszeretget. Átölel. Téged. Engem. Mindenkit.
 
Végül is, hogyan tudok szeretni? Őszintén? Nagyon mélyen? Mindent bele adva?
Ha teljes a szeretetem, akkor nem kérdezek, nem gondolkodom, csak adok, mert van. Csak engedem áramlani, mert jön belőlem. Csak szemlélő vagyok, mert mindenkié, ami jön belőlem.
Ha így van, akkor már tudatos is vagyok. Csak ne kezdjek el itt tudatosítani. Ez is egy játéka lesz az egómnak, amikor azt játszatja velem, hogy tudatosítok. Azzal foglalkozom, hogy milyen nagyszerű vagyok, tudatosítok. Megy, szuper vagyok, jobb, mint a többiek.
Egyszerűen csak szeretek. Szeretek szeretettel, szerelemmel. Ahogy jön belőlem.
Az az igazi, az vagyok én. Akkor egyszerre tudatos is vagyok, és szerelemes is.
A szerelem adja meg a tudatosságnak a megoldását. (Nincs jobb szavam rá)
Ha kívülről jön a tudatosságom, akkor azt lehet „végezni”, mint tevékenységet.
 
„Tudatosítok”-mondom.
Ha a tudatosságom belülről fakad, akkor nincs szükség a folyamatos nyüzsgésre. A tudatosításra szintén nincs szükség. A létezésre van szükség. A megélésre van szükség.

A szerelemre van szükség. A tudatosságom már megvan.

2008-10-17 Rea: Nem csoda! :) ...hogy nem találsz bejegyzést. Már azért is, mert te vágod ezt. De hogy mi a csoda? Hát az a reggeli mosoly, az a mindennapi ölelés, az a falat kenyér, az a közös sírás....amit mindennap megteszünk egymással, az. De Te hamis vagy....vágod Te! :)

2008-10-21 Rea: Ámen!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

henibaranyi@vipmail.hu

(Heni, 2008.11.08 08:48)

" Az értelem és a szenvedély a kormány és a vitorla a ti lelketek tengerjáró hajóján. Ha a vitorla szétszakad, vagy a kormány eltörik,csak tehetetlenül sodródhattok, vagy pedig mozdulatlanná váltok a tenger közepén."

...)))

(Rea, 2008.10.21 13:31)

Vágod Te!... :)

OK.

(Rea, 2008.10.17 15:36)

Nem látok hozzászólást,nem csoda... én értem ezt az egészet... és mi a CSODA... :)???