Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adni és kapni

2008.04.17
Adni?
Persze, de mit?
 
Azt mondják, hogy aki ad, az jobban ki van szolgáltatva annak, aki kap. Aki ad, az nem tudja, hogy mit fogadnak el abból, amit adni kíván. Márpedig, ha adok, akkor szeretném neked átadni mindazt, ami bennem van, ami az enyém.
Ha adok neked egy autót, azt nem lehet félreérteni. Annak van négy ajtaja, kerekei, motorja. Megy, mint az állat. Metálfénye ragyog. A csajok megőrülnek érted, általa.
 
Ha adok valamit itt…az érzéseimből, a szívemből...nem lehet tudni mi lesz a tied.
 
Szerintem nem tudok adni. Nem azért, mert nincs bennem. Cseppet sem. Azért, mert adás nem létezik elfogadás nélkül. Csak akkor vagyok képes adni, ha valaki azt már várja. Ha valaki kéri. Az adás még kiszolgáltatottabb, mint gondolnád. Ha adok, nem tudhatom, hogy a másik oldalon ki áll. Egyszerűen adok, mert van bennem, mert sok, ami bennem van.
 
Az adás társasjáték. Legalább ketten kellenek hozzá. Azt nevezem adásnak, amikor a másik már mint fogadó áll a másik oldalon.
Az az „adás”, mikor nem hallják a szavam, az nem jött létre.
Az az „adás”, mely elér a befogadóhoz, csak az létezik.
 
Amikor kapni szeretnék, akkor bajban vagyok.
Akkor épp azzal foglalkozom, hogy miképp szerezhetnék meg valamit magamnak.
Többnyire ezzel.
Ha azt elhiszem, hogy több áll a rendelkezésemre, mint amivel meg tudom magam valósítani. És ez minden pillanatban így van, akkor önmagától elérkezik az én pillanatom, kapok.
 
Érdekes, mert ha azt várom, hogy tőled kapjak, akkor valószínű, hogy nem felőled érkezik az a valami.
Ha neked szeretnék adni sem mindig teljesül a vágyam.
Ezért csak azt tudom, ha neked szeretnék adni, akkor másoknak is adnom kell. Akkor te is kapni fogsz.
Csak azt mondhatom neked, hogy: ADJ!
Nekem, másnak, mindegy…amiből van benned, abból adj.
Megleled, hogy miből van benned, érzem.
Lehet, hogy te „pusztán” egy családapa vagy, hát add azt. Ez kell ahhoz, hogy minden más kialakulhasson körülötted. Ez vagy te. Ezt adod a teljességhez, ez a te részed, a feladatod.
Ha elmulasztod, akkor talán a fiad, talán az én fiam nem juthat el az ő céljához, teljességéhez.
Ki tudja?
A lényeg, hogy adj. Adj magadból, és kapni fogsz.
Csak figyelj, és vedd észre, ezek kis érzések, ez egy kis adok-kapok.
Kicsi, de sok!
 
2008-03-08
Még egy rövid történet.
Egy egészségnapnak nevezett rendezvényen voltam, akkor már mint kineziológus.
Ültem ott, okosan, ügyesen J…és jött egy Hölgy.
Azt kérte, hogy ő még nem volt kineziológusnál, és szeretné kipróbálni a technikát.
Mondtam, hogy itt nem az a cél, hogy teljes kezelést bemutassunk. Itt azért vagyunk, hogy ízelítőt adjunk, hogy el kezdjünk beszélgetni. Illetve, hogy megbeszéljük, ha konkrét cél van, hogy miképp oldhatjuk meg.
Egy intim helyen, ahol magunk lehetünk.
Persze mondanom se kell, hogy ő ezt nem hagyta annyiban.
Elég az, hogy elvonultunk.
Félre…és én mutattam, hogy mi a kineziológia.
Igazából hibáztam, ha szakmailag nézem, igen.
Aztán amikor befejeztük, akkor ott ült és nézett.
Azt kérdezte, hogy volt már ehhez hasonló esetem…
…hogy nem sikerült valaki kezelése.
???
Néztem rá, és akkkor értettem meg, hogy itt minden hiába van.
Van, akinek hiába adsz, ha nem veszi észre, és nem érti meg.
Akkor értettem meg, hogy a ha engedek, akkor jönni fog, akinek jönnie kell.
Akkor értettem meg, hogy nem tehetek semmit, ha adni akarok neked, másnak…
…egyet tehetek: várok.
 
(Ha esetleg, mondom ha esetleg nem hinnéd, hogy adtál valakinek…akkor nézd meg a
Jövő kezdete(Pay it forward) c. filmet…érteni foX’…érezni fogsz…és a gyerekeket is érteni fogod, még jobban…és valószínűleg még sírni is fogsz, ahogy én is )


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Csodálatos...

(Lük, 2009.03.03 15:04)

A Jövő a Tiem'! HISZek benne!

Csodálatos,...

(Rea,, 2009.03.01 16:53)

"A jövő a tiéd, ha hiszel benne"