Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A bántásról, megbántásról

2008.04.17
 
Az emberek nem szeretnének megbántani engem!
Igazából nem.
A bántás pusztán viszontvédekezés.
Valamilyen szorult helyzetben érzik magukat, és ekkor érzik kényszerét a bántásnak.
A bántás valójában támadás. A sarokba szorított támadása.
Ha valakit sarokba szorítok, akkor nem engem támad, akkor magát védi.
Amikor valakit sarokba szorítok, és megtámad, megbánt, akkor én hibáztam.
Akkor ez a valaki még nem kész arra, hogy felismerje hibáját, változtasson életén. Ez a pillanat még nem jött el számára. Még máshol tart.
Ha valaki megbánt téged, akkor azt magadnak köszönheted. Akkor átélheted az Életet. Jelen lehetsz, mert a bántás reakció. A jelenben történik. Itt, és most.
Azt mondtad, hogy csúnya vagyok?
Akkor te meg ronda vagy.
 
Pedig, ha ott tartanék, hogy érteném az építő kritikát, vagy tudnám, hogy a véleményed a sajátod, és semmilyen módon nem kapcsolható hozzám, akkor nem tudnál megbántani. Akkor beépíteném a véleményedet. Eldönteném, hogy fontos, vagy sem. Valóban csúnya vagyok?
Ha igen, változtatok.
Ha nem, akkor meg hiába a véleményed. Úgysem igaz.
 
Ma sokszor megbántjuk a másikat.
Ma sok megbántott ember járkál az utcán.
Elsősorban azért, mert pörög az életünk. Másodsorban azért, mert ott, akkor nem tisztázzuk le egymással a helyzete. Azt, hogy ez engem megbántott. Pedig csak erre lenne szükség.
„Figyelj, ez nekem fájt.”
Ekkor kiszolgáltatottságról szó sem lehet. Ekkor tisztáztam veled, hogy még egyszer ezt ne.
Ha megteszed, akkor teljesen jogosan várhatsz tőlem ellenszolgáltatást. Visszakapod!
Azonnal, ott helyben.
Ellenben ha magadra veszed, akkor megbántott leszel. Az leszel, aki oly gyenge, hogy magára veszi mások véleményét, és azok szerint él. Azt hiszed majd, hogy gyenge vagy és az én fennhatóságom alá tartozol. Pedig ilyen nincs.
 
A megbántáshoz én kellek.
Az én gyengeségem, az én hitetlenségem.
 
Ezért a bántásnak, a megbántásnak van egy pozitív oldala.
Inspirál.
Felforgatja bennem a szunnyadó erőt. Létrehoz. Megalkot valamit, amit elfelejtettem.
Megalkotja az erőmet.
A megbántás sok emberből az erőt hozza ki. Ez a szerencsésebb változat.
 
A megbántottság érzését vagy létre hozom magamban, vagy egyáltalán nem tud létrejönni.
Középút nincs.
Ha elindul, akkor tarol.
Ha nem indul el, akkor energiát halmozhatok fel.

Végül is a megbántás, a megbántottság értem van, csak nem szabad sokáig benne lennem.

2008-05-01 Szia Ildi, örülök, hogy ellátogattál ide! De annak örülök a legjobban, hogy írsz. Nem ismerlek igazán, csak szeretném tudni ki vagy...de ez is közelebb vitt hozzád, kösz' :) Egy dolgot megtanultam...továbbtekerve gondolatod fonalát...mert ez a fonál tovább tekeredik bennem is....szóval: Nincs visszafordíthatatlan barátság! Barátság van. Ha vki a barátom, akkor oda állhatok elé, és mondhatom, hogy itt vagyok...ez vagyok...hibáztam, vagy hibáztál...és ezen változtatni szeretnék. Tegyük meg most! A többi már csak rajtad, rajtatok múlik. Tedd próbára magad! Tedd próbára kettőtöket!

Hol  a határ? Foggalmam sincs...azt tudom, hogy hol van az enyém. De hogy a tied hol, egyáltalán nem tudom. Azt tudom, ha itt vagy, és kérdezel, akkor tudni fogod! Mert érdekel, és mert lépni foX...TE...te fogod megtalálni.

Azért azt hozzá tenném, hogy elfogadás és megbántás nem szemben állnak. Szerintem kiegészítik egymást. Szerintem! Mint a kék-sárga-piros színek. Vannak magukban, de együtt másik színt alkotnak. Mondjuk lilát :) Egyetlen dolgot próbálj meg, kérlek. Ha ilyen jellegű dolgokat vizsgálsz...próbáld úgy tenni, hogy lehetőleg több dimenzióban gondolkozol. Három, de akár négy, sőt még több dimenzióban. Ilyen vetületben a dolgoknak nem ellentétes előjelük van, nem szemben állnak, vagy egymás mellett. Térben és időben tök másként jön ki a cucc... ÁTfedések vannak...egymásba csúszások vannak...takarások, és elkülönések vannak...de még csak nem is akárhogy...egyszerre. Paradox dolgok lesznek belőlük. Érthetetlen dolgok lesznek. (Imádom ezt a graffitit: "Magyarázd el egy PONTnak, hogy mi az, hogy gömb.) Egy 2dimenziós vmi nem igazán tudja megfejteni, hogy mit jelenthet egy 3 dimenziós test. Csak a képbe gondolj bele...PONT, és Gömb. Érthetetlen számára. Hogy terjedhetne vmi tovább 2 dimenziónál...ez egy pont...pedig ott egy egész gömb áll a teljes valójában. Ezt indultunk megfejteni együtt! Pusza

2008-05-01 Ildó: Mit fűzhetnék ehhez hozzá? IGEN!

2008-10-21 Rea: Egyetlen dolog határozza meg a szókimondás lényegét....hogy miért teszed. Ha bántani kívánsz vkit, akkor azt is kapod vissza. Ha nem, akkor a másik megérzi, hogy megoldást is kínálsz a kimondott szóval. Persze azt be kell vállalni, hogy elemébe találsz vkinek....és akkor védekezve visszavág. Akkor azt is tűrni kell :) Nagy leckék ezek!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Gyermekeim

(Rea, 2008.10.21 13:58)

Mikor én még kislány voltam.. Szókimondó is... voltam. Egyszer,egy szép napon az én Édes Anyukámmal sétára mentem.Volt a lakótelepen egy nagyon csúúúnya néni,nekem néni azóta is... már nem emlékszem.. történt,hogy megszólítottam ŐT!: elé álltam, kicsi szöszi kékszemű "angyalka"/Anyukámnak az voltam... :))/ és nem túl halkan azt mondtam: "Te olyan csúnya vagy,hoy...!!! Mi lett a vége?... Majd egyszer elmesélem:))

rildiko@citromail.hu

(Ildi, 2008.05.01 08:52)

és a lényeg számomra, most, a vége. Csak ne legyen sokáig benned. Hibáztam mert éveken át tartottam meg magamnak minden egyes megbántást, mintha később majd kezdhetnék vele valamit, gondoltam jól jön majd valamikor. Nagy frászt. Köszönhetően annak, hogy ne bántsunk meg senkit, főleg ne egy olyan embert aki egyébként is rossz passzban van és mert a barátom, most ott tartok, hogy megszüntem lépni tudni felé, hogy nem jön ki hang a torkomon irányába és ami a legrosszabb, hogy jelen pillanatban úgy érzem visszafordíthatalan.
Mekkor hiba, nem beszélni!
Azt hinni "majd az idő megoldja". Igen megoldja, csak nem úgy ahogy gondoltad.
De ha már ezen a ponton vagy megoldod, megoldom, mert ezen a ponton vagyok.
Innen indul egy új valami az életedben, hogy merd megmondani, ott és akkor, akkor is ha ezzel megbántod, ha ezzel elrontasz egy napot, de cserébe kapsz, kap, sokkal többet mint hinnénk, jobban megérzed őt és ő téged, segítesz és segít neked, mert azt látod, hogy ez működik és nem kell tőle félni.
Már csak azon gondolkodom, hol a határ, az őszinteség határa, az őszinteség határának értelme. Mi az amivel valóban meg kell "bántanod" a másikat és mi az amit viszont valóban meg kell tartanod magadnak. "Megbánthatod" e a gyökereivel. Nem. Az én válaszom az, hogy nem. Innen indul a másik fejezet, az elfogadás, szerintem.